A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - Erdei Lilla: A debreceni Dobozi temető 17–18. századi textil leletei

több kisebb darabban található. A ruhaderék egész felületét beborította ez a csipke, több méter maradt meg belőle, a vállfűző kapcsai rögzítették. Annyira rossz állapotban van, hogy csak a kapcsok összetartó része által lehet megállapítani eredeti funkcióját, így azonban majdnem egészében rekonstruálni lehet az eredeti ruhadarabot. Ruhaanyag foszlányok csak a csipkék hátához tapadtan maradtak apró, nem számottevő nagyságú darabokban. A Dobozi anyag csipkéi közül ez a legsűrűbb szövésű vertcsipke (6. kép). Vegyes Három csipke tartozik ide

57

. Az elsőben a fonás a domináns, de a széleken megjelenik az alakverés is. Nem lehet pontosan tudni, hogy mit díszíthetett, mert csak egy kis darab maradt meg belőle (7. kép). A másik ide tartozó darab mintájában és felhasználásában egyaránt nagyon hasonlatos a teljes egészében alakveréssel készült csipkéhez, itt azonban fonás is tarkítja az alakveréses 'tulipánokat'. Női ingváll díszítését alkotta, amit a csipke kusza szövevényéből kirajzolódó kapcsok és a vállrészek megoldása egyértelműen mutat. 7. kép. Vegyes (fonásos és alakveréses) technikával készült csipkedarab A következő jóval gazdagabb mintájú. A fő alkotóelemei ívelt pikós és levélke alakú alakverések, melyeket négy ágú fonások kötnek össze. Két, három szálból álló vastagabb kontúrszál emeli ki az egyes mintaelemeket. A csipke hármas tagozódású karéjos mintaegységekből áll: egyik szélén egy nagy karéj, a másik szélén három kis karéj fogja össze. A kontúrszál érdekessége, hogy az egyes egységek végén nem ívesen fut, hanem kb. 60°-os szögben meg van törve és így halad tovább a mintában. Ez a csipke egy fiatal lány bársony vállfűzőjét díszítette igen gazdagon. Elejét négy sor, szorosan egymás mellé varrt fémcsipke, a hátrészt a gerinc két oldalán két sor, oldalát és a hát nyelvrészének felső részét is két-két sor díszíti. A csipkék karéjos oldalukkal a ruha belseje felé fordulnak. Ásatáskor ez volt az egyik legépebben előkerült ruhadarab (1. kép). Érdekessége, hogy a karrész alatti területen mindkét oldalon a hely szűke miatt egy-egy keskenyebb, de hasonló típusú csipke található. Az ilyen technikájú csipkék megtalálhatóak a 16-17. századi svéd miseruhákon is kereszt alakban és a szélek mentén (RIDDERSTEDT 2000. 12-15.), de más szegélydíszként is megjelenhettek a nyugat-európai viseletekben is. 6. kép. Alakveréses csipketöredék 295