A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XV–XVII. századi kelyhek a kárpátaljai református gyülekezetben

ÖSSZEGZÉS Áttekintve az ismertetett 18 kelyhet, megállapíthatjuk, hogy területünkön megtalálhatók a környező, olykor távolabbi jelentős ötvösközpontok edényei. A benei, feltételezett kassai XV. századi kehely és Kührmesser Péter edénye a kassai ötvösség jelenlétének bizonysága, ez a viszonylagos földrajzi közelségből adódhatott. A debreceni edények előkerülése Beregszászon a vallási azonosság és ebből következően Debrecen meghatározó hatása mellett a két város szoros debreceni kapcsolatából is fakadhat.

29 Hasonlóan nem tekinthetjük véletlennek a nagybányai ötvösmunkák előbukkanását a koronavárosokban. Ezek a települések Visk kivételével a Tisza jobb partján fekszenek, feltehetően szoros kapcsolatuk volt a közeli Nagybányával. A kolozsvári kelyhek azt mutatják, hogy a Tisza bal partján fekvő Visk és Tiszabökény lehetett az útvonal.

30 A kelyhek előfordulásának térképen való ábrázolása azt az ismert feltételezést támasztja alá, hogy a beregi részek Debrecen befolyása alá tartoztak, az ungi részeken Kassa hatása érzékelhető. Ugocsa és Máramaros területén Kolozsvár és Nagybánya ötvössége jelenik meg. Ha a kelyheket összevetjük a területünkről felsorolt tölcséres és talpas poharakkal, akkor több eltérést állapíthatunk meg. Míg a feltehetően kisebb értékű tölcséres, cápás és talpas poharak jó részén találunk feliratot, addig a kelyhek esetében kisebb a feliratosak aránya. Ennek jelenleg nem ismerjük a pontos magyarázatát, ezért csupán feltevéseink vannak. Egyrészt felmerül, hogy a kelyhek jelentős része korábbi a XVII. századnál. Másrészt a kevés felirattal rendelkező kehely főúri patrónus ajándéka, míg a talpas, tölcséres és cápáspoharak gyakoribb feliratuk alapján kisnemesek ajándékai.

31 Észrevételünket támasztja alá, ha az úrasztali poharakat őrző gyülekezetek földrajzi elhelyezkedését vesszük szemügyre. A Kárpátaljai Református Egyház gyülekezetei jelenleg három egyházmegyét alkotnak. A Beregi Egyházmegyében kisnemesi falvak őrzik a legtöbb korai ötvösmunkát. Az Ugocsai Egyházmegye gyülekezetei közül szintén a kisnemesi településekről ismerünk ezüst edényeket. Külön helyet foglaltak el az un. koronavárosok, amelyek közül a jelenleg idetartozó mindhárom városban, Huszton.Visken és Técsőn maradtak fenn XVII. századi vagy még korábbi kelyhek. A két első egyházmegyében hét illetve nyolc kehely került elő, ugyanakkor a más történeti múltú Ungi Egyházmegyében csupán hármat őriznek. Mindezekből feliratok híján is a kisnemesek áldozatkészségére, egyházukhoz való ragaszkodására következtethetünk.

32 Ezt a felvetést támasztották alá a kárpátaljai XVI-XVII. századi tölcséres és talpas poharak kapcsán végzett vizsgálódásaink. Mivel azokon jóval több a felirat, a bennük szereplő nevek elemzéséből ugyanezt a következtetést vonhattuk le. Most e tény újabb megerősítését láthatjuk a kelyhek vonatkozásában.

33 29 Erre egy példa a debreceniek szőlőhegyének említése Beregszászon. 30 A kárpátaljai úrasztali ón boroskannák vizsgálatából szintén az tűnik ki, hogy az ugocsai részeken az erdélyi ónművesség, köztük a kolozsvári kannagyártók termékei is jelen voltak. P. SZALAY Emőke 2001. Megjelenés alatt. 31 Lásd erről P. SZALAY Emőke 2001b. 32 A kisnemesség egyházához való ragaszkodását a XVIII. századtól kezdődő időszakban Kosa László érintette. 1993. 77-78. A protestantizmus és a kisnemesség kapcsolatával és az adományozással foglalkozik. 2001.28-29.234-235. 33 A XVI-XVII. századi ötvösmunkákról szólva az ajándékozók személyét is vizsgáltuk. Lásd ezekről P. SZALAY Emőke 2000. 269