A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XV–XVII. századi kelyhek a kárpátaljai református gyülekezetben

XVII. SZÁZADI KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KELYHEK Feltételezett nagybányai kelyhek A Kárpátalján talált egyenlőre nagybányainak tartott ötvösmunkákkal már korábban foglal­koztunk. Itt csak utalunk a huszti gyülekezet 1640-es évszámmal ellátott kelyhére, amelyet felte­véseink szerint Nagybányán készíthettek. A kelyhet Bethlen István adományozta a huszti eklézsi­ának, ezért vetettük fel bizonyos levéltári forrásokra alapozva, hogy esetleg a nagyhírű, de kevés­sé ismert nagybányai ötvösség emlékeként tekinthetünk rá 12 (Tárgyjegyzék 4., 6. kép). A técsőiek 1659-ben készíttetett ezüst kelyhe esetében szintén felvetettük a nagybányai ere­detet arra alapozva, hogy feltételeztük, azonos helyet kerestek fel megrendelésükkel a técsői „is­tenfélő" emberek 13 (Tárgyjegyzék 5., 4. kép). Szatmárnémeti kehely A bükéi egyház míves kelyhévél már szintén foglalkoztunk. Ennél az ötvösmünél könnyebb helyzetben voltunk, mint az előbbieknél, ugyanis jelzéssel látta el mestere. Pajzsba foglalt EG je­gye alapján Szegedi Ötvös Gergely munkájának véljük. Az ismertetett azonosított edények a szatmári ötvösség színvonalát bizonyították 14 (Tárgyjegyzék 6., 7-8. kép). Debreceni kelyhek A beregszászi gyülekezet anyagában egy ún. kókuszdió serleget találtunk. Az ötvösművészet­ben a XVII. században kedvelt volt a különféle ritka anyagok felhasználása, ilyen az elefántcsont, a kagyló, a kókuszdió, amelyeket nemesfém foglalattal láttak el. A kókuszserleg formát eddig nem ismertük a debreceni ötvösök fennmaradt emlékanyagában, bár tudjuk, hogy valószínűleg itt is készítettek ilyen edényt. A beregszászi gyülekezet edénye ké­szítése idejének meghatározásához a poháron lévő 1711 évszám nem jelent kiindulópontot, mivel ez az ajándékozás időpontját örökítette meg, amely jóval későbbi a készítés idejénél. A kehely talpán látható vésett HG névbetűk kiinduló pontot adtak mestere meghatározásához. A debreceni ötvösök között egy olyan mester ismert, akinek HG a névbetűje, Hősek Gáspár. Bár erről az öt­vösről keveset tudunk, írásos adataink alapján a XVI-XVII. század fordulóján működött, eddig nem ismertük egyetlen művét sem 15 (Tárgyjegyzék 7., 9. kép). A beregsomi gyülekezet kelyhe is a debreceni ötvösség jelenlétét mutatja ezen a területen. Az egyszerű munka sima peremes, tagolt talpának felső része erőteljesen domborodik. A száron nyújtott öntött elemek alkotják a nóduszt. Sima tulipánkehely kuppáján a szájperem alatt látható a vésett felirat, alatta két egyszerű címerpajzs, egyikben farkába harapó kígyó és három sárkányfog, a Báthoriak sematikus címere, ennek sisakdísze kardot tartó kéz. A másik címerpajzsban ábrázolt 12 Lásd erről bővebben P. SZÁLAY Emőke 2001. 541-548. 13 Uő. uo. Técső városa az un. koronavárosok közé tartozott Viskkel és Huszttal együtt. 14 Lásd P. SZALAY Emőke 1998. 353-360. 15 Közölve: P. SZALAY Emőke 1997. 366-367. 265

Next

/
Thumbnails
Contents