A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

1953-ban felajánlotta az államnak, hogy ne kerüljenek kulák listára. Az apa a begyűjtés terhei, a megélhetés kényszeréből (hét gyermeket neveltek) 1952-ben téesz tag lett, de 1953-ban kilépett. Az angyalházi földet 1963-ig igyekeztek megművelni, akkor odaadták a tsz-nek bérletként, de az apa sem lett újból téesz tag. A föld, a földtulajdon Sz.-ék értékrendjében vagyontárgy, de emellett munkahely; munkát ad, nem kell elmenni dolgozni. Az apai nagyapa hét gyermeket nevelt fel 43 kat.h.-ján, fiának is hét gyermekről kellett gondoskodnia, a föld kellett, hogy adja a megélhetésüket, ezért is fogadták el a csereföldeket. „Mer' hát vótak gyerekik! A gyerekiknek munkát kellett adni, na. A szülők. Evvel adtak munkát. Nem mentünk el dógozni se egyikünk se, sehova se, ... Majd ótán került oszt 50-es évek, 55 környíkin ekkor mán el kelletett menni dógozni a nagyobb gyerekiknek. Mert nehéz vót a helyzet, fődbül megilni." Sz.A.-nak, magának, a rendszerváltásig saját földtulajdona nem volt. 1957-ben feleségével vett 1 holdat, és 1960-ig állami tartalékföldet bérelt, de emellett, 10 km távolságra az apai tanyától, ahol laktak, felesége 6 kat.h. hozományát is megművelték. 1960-ban tagosították, a csereingatlant a Vajda-zugban adták ki, a nádudvari határtól csak a Kösely választja el. így ez a 7 hold adta a megélhetést Sz. A-nak és családjának.

23 Hiába számított papíron a családfő nincstelennek, nem akart a téeszbe belépni. Kívülmaradásának célját és okát személyes tulajdonságaival indokolja: egyedüli fiú lévén testvérei között, mindvégig édesapjával gazdálkodott, megszokta a „magánosságot"; az agitátorokkal szemben tanúsított „helyes" viselkedése és a „véletlen" pedig kezére játszott. Sz. A.-t is erősen agitálták. „Ajaj. Ajaj. Vót ott az egyik csapat elment, két perc múlva jött a másik csapat! ...Mán akkor Benedeken vót [Az első csereföld.] Télen hazajöttünk. Meg nékem az a' egy jó szokásom vót, jöttek 3-an, 4-en, meg ilyen cigányok, mer' azokat küdtík zömben, M. is, itt lakik a Kossuth utcán, dereka táján, Fazikas Károly bácsi mellett, ilyen idős mint én, leültek, besziltek, nem mondtam nekik se jót, se rosszat. Mondták hogyhát mondjak valamit. Hát nincs nekem nem mondtam semmit. Mer' ha, akkor annyira kivettík vóna az emberbűi a bosszúságot, hogy olyat mond amit nem szabad. E vót akkor. És elhallgattam, nem mondtam én nekik semmit se. Akkor vót, hogy behíttak az Ifjúsági Ház, Gönczy Pál utcán, ott is agitáltak. Nem fogadtam szót. ...ha beszilek a bosszúság kihozza egyik a másikat. Akkor oszt rendőrsíg húzgál. Engem nem húzgáltak. A szüleim, apám...agitálták vóna azt is, de hát. Megúsztuk. Hát. Meg család akkor született. 60 elejin született mán januárba a család, oszt az asszon' mán megkezdtík karácson' előtt ezt az agitálást viselős vót. Akkor a gyerek meglett, akkor osztán inkább elmentek. Tekintettel vótak, meg akkor lett januárba a gyerek. Hogy énszerintem ez is jelentett mán akkor hogy nem vótak olyan agresszívak. Mer níha hallottam élig agresszívak vótak ezek az emberek. Énvéllem nem tettík. Meg az hogy nekem nem is vót sok fődem. Ami vót is inkább a felesígé vót. Meg nem ellenkedtem véllek. Meg mondom ez a család akkor született ót mán ha jöttek is, inkább vót hogy el is mentek. Meg a felesig hozzákezdett csucsujgatni, szoptatni meg, hadd nízzík!" (Sz.A. esetében „nincstelensége" is szerepet játszott, hiszen ekkoriban a földterület összevonása volt a cél, s úgy számoltak: az egyéniek, kiknek a lehető legmesszebb ajánlottak fel cserét, nem bírják ezt, s belépnek a téeszekbe.) Az Sz. család a szülői csereföldet Angyalházán 3 évig művelte, addig bírták a mostoha körülményeket. (Apja is idős volt, 1965-ben meghalt.) „Gazdálkodtunk de nem vót állapot: tanya 23 A rendszerváltással változott ez meg: az apa földjét továbbra is bent hagyták a téeszben, de az anyai örökséget visszaigényelték, Sz. A. testvéreitől megváltotta. Felesége további örökségét - Sz. A. anyósa, földjével belépett a téeszbe, ha nem is vette fel a munkát, az apa/após 1952-ben kapott szívbajt s hunyt el - is kikérte a téeszből, s így Sz.-ék 11 ha-t mondhatnak magukénak. A 90-es évek elején Sz. A. már a 65 évet is túlhaladta. 257