A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban
ütés, amelynek a mértékét ugyan nem ismerjük, de mégis egy kuruc főtiszt elfogásával végződött. 1705 tavaszán azonban az aradiaknak éppen a balladában említett Püspökinél sikerült meglepniük az óvatlan kurucokat! Úgy tűnik, március végén Thököly katonaságának sikerült élelmet bejuttatnia a kurucok által körülzárt Nagyváradra, és ugyanakkor az ostromzárban tanyázó kurucságot is kiűzték a püspöki sáncból. Dobozi István debreceni főbíró levele szerint „feles rácság az élést Váradra bevitte és a váradi bloqvádát kevés kárral a Püspöki sánczbul kinyomta." 51 A püspöki sánc „felverésekor" esett az aradi rácok fogságába Palaticz András, Bihar vármegyei hadnagy is, a megye zászlójával együtt. 52 Maga Thököly így írt erről Koháry Istvánnak egy jóval az események történte után, július 15-én Aradról írott levelében: „... Bihar Püspöki kurrucz sánczait főiigettem, ilist is bevittem." 53 Jellemző, hogy levelében Thököly egy három és fél hónappal korábban megtörtént sikerét említi, holott alig másfél hónappal korábban éppen Károlyi Sándor, zömében bihariakból álló tiszántúli katonaságától szenvedett katasztrofális vereséget! 1705. május 24-én Thököly mintegy 2000-2500 főnyi, lovasságból és gyalogosokból álló hadával megtámadta és feldúlta Kunhegyes városát. Már visszafelé vonultak, amikor a Mezőtúron tartózkodó és Gyula ostromára induló Károlyi 33 zászló kuruc lovast küldött ellenük Boné András és Nyíri András ezredesek vezetésével. Mivel a kurucok mellett csak egy sereg német gyalogság volt két tarackkal, Thökölynek sikerült átvágnia rajtuk magát, és katonaságával, valamint a zsákmánnyal megrakott szekerekkel a Körös folyó felé menekültek. Már megkezdték az átköltözködést, amikor másnap, délelőtt tíz óra tájban Károlyi egyesült csapatai rajtuk ütöttek. Igaz, a csatában elesett rác katonák számáról pontos adat nem maradt fenn, Károlyi emberei közel 400 elesett határőrt számoltak öszsze, és később maguk a rácok is bevallottak vagy 300-at. Bár a vereség érzékenyen érintette a Maros menti határőrség állományát, leginkább pedig a katonák harci morálját rendítette meg, Thököly Kohárynak csak az első összecsapás utáni visszavonulásról dicsekedett el, a súlyos vereséggel járó Körös menti ütközetről nem szólt: „...most Szarvasnál égisz éczaka három ágyúnak kartácsai való lővisit szén vettem, mégis reá segitet Isten, hogy sebbes ment el harmat félszáz, gyalogh németye aki volt több száznál, mint le váktuk, három ágyuját is elnyertőnk, ha Kőrrős előttőnk nem volt volna, kevés marad volna eőt ezerben." 54 Amennyiben viszont Thököly néhány napot még vár a levéllel, egy újabb győzelméről is beszámolhatott volna Kohárynak... 1705. július 28-án Dobozi István debreceni főbíró levélben sürgette Károlyit, hogy nevezzen ki egy jó parancsnokot a váradi ostromzár élére, különben „kevés progressuse lészen a hadaknak". Az elmúlt napon ugyanis, déltájban „az váradiak, vagy mint némelyek beszéllik, Váradra élést hozó ráczság kicsapván", rajtaütöttek Komlósi Sándor kuruc ezereskapitány katonaságán. Komlósi sorsáról a főbíró nem tudott biztosat írni, bár némelyek szerint gyalog sikerült elmenekülnie a rácok elől. 55 Ugyancsak július 28-ról fennmaradt a kárvallott Komlósi-ezerbéli katonák kimutatása, amely szerint az ütközet ugyancsak a Bihar vármegyében 51 Dobozi István levele Károlyi Sándornak. Debrecen, 1705. április 12. A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. V. köt. II. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések, 1703-1707. (Sajtó alá rendezte: Géresi Kálmán.) Budapest, 1897. 178 p [A továbbiakban: Károlyi Oklevéltár]. Az esemény idejének pontosításához segítséget ad Palocsay György brigadérosnak, a váradi ostromzár parancsnokának április 2-án Debrecenből Szabolcs vármegyéhez írott levele, amelyben már említést tett a katonái között esett szerencsétlenségről: „minémü confusió it nem létem miatt az váradi bloqvadában eset." ZIMMERMANN i. m. 303 p. 32 Bessenyei Zsigmond levele Károlyi Sándornak. Nagyváradi blokád, 1705. július 4. A nagybesenyői Bessenyey-család története. írta és oklevéltárral ellátta: Széli Farkas. Bp., MDCCCXC. (1890.) 220 p. 53 BÁNKÚTI Imre: Gyula kuruc ostroma. 283 p. 54 Tököli levele Koháry Istvánnak. Arad, 1705. júl. 15. BÁNKÚTI 1976. 283. 55 Dobozi István levele Károlyi Sándornak. Debrecen, 1705. július 28. Károlyi Oklevéltár 256 p. 147