A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban
pitányt. 41 1707 elején pedig a csanádi sánc parancsnokaként szerepel egy Gyurka nevű rác kapitány, akit Károlyi Sándor, a sánc február 23-i bevételét követően, a hadifogoly-egyezmény alapján Szegedre küldött. 42 A „fehér Zenta" egyaránt lehetett a hadnagy származási- és állomáshelye is, mivel a Maros menti határőrvidék gyakran kapott erősítést a Tisza melléki helyőrségekből, vagy a Bácskaságból, sőt egyes források arról tanúskodnak, hogy a Török Birodalom területén élő rác alattvalók közül is szívesen csatlakoztak a határőrökhöz a jó zsákmány reményében 43 A ballada hozzávetőleges keletkezési idejének megállapításához már maga Arad vára és a határvidék, valamint a szerb katonatisztek említése is sok segítséget nyújt, mivel a Maros menti határőrvidék fennállása alatt (1701-1741) a szerb határőrök csak két ízben harcoltak a magyarok ellen, a Rákóczi-szabadságharc alatt, valamint a szerencsétlen kimenetelű 1735. évi parasztfelkelés során. Ez utóbbi már a cselekmény alapján is kizárható, Thökölynek a hősének elején mondott pohárköszöntőjében szereplő méltóság- és helynevek pedig egyértelműen a magyar függetlenségi harc idejére teszik a mű keletkezését. Thököly először a bánt, majd a generálist, legvégül pedig József császár nevét említi („Ne is a bán vagy a generális, vagy fölséges József császáréra..."). Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a bánban Monasterly János (Joannes Monasterly) tábornok, a rácok generálisának a személyét véljük felismerni, aki az 1687. évi szalánkeméni ütközetben 10 000 rác katonát vezényelt a török ellen. Érdemei elismeréséül a ráckevei származású komáromi főtisztet I. Lipót 1694-ben a „rác nemzet" vicedespotájává nevezte ki. 44 Később a császáriak oldalán részt vett a Rákócziszabadságharcban is, de leginkább a háború dunántúli eseményeiben vitt szerepet. A másodikként említett „generális" Thököly közvetlen parancsnokával, br. Georg Wilhelm Löffelholz-Colberg császári ezredes, később tábornokkal azonos, aki 1698-1708. között Arad császári parancsnoka és egyben a Maros menti határőrvidék generálisa volt. Ám, ha eddig voltak is kétségeink a ballada keletkezése körül, a két méltóságnév után következő József császár („Josifa cesar") említése már teljesen behatárolhatóvá teszi a mű cselekményének az idejét. Habsburg József római király (I.) apja, I. Lipót halála után (1705. május 5.) került trónra, és az 1711. április 17-én bekövetkező halálig német-római császár volt. A balladában négy magyarországi helységnévről vagy helynévről esik szó. A rögtön az elején említett Arad városáról az előbbiekben már szóltunk. Arad szabad királyi város a Maros menti határőrség központja volt, annak megszervezésétől a feloszlatásáig (1701-1741). A szabadságharc idején előbb Löffelholz tábornok, majd pedig az angol származású br. Wilson volt a parancsnoka, de itt élt Thököly Popovics János rác főkapitány is. Jóval érdekesebb ennél a további három helység azonosítása. A cselekmény helyszíneként megadott Komádiról később bővebben szólok, de ahhoz már most sem férhet kétség, hogy csakis a Bihar vármegyei Kornádi hajdúvárosról lehet szó. Ugyanakkor a Komádival együtt szereplő további két helységgel már itt érdemes 41 1704. szeptember 12-én, pl. megírta, hogy „parasztember köntösben öltözve, odament volna tegnap a kuruc táborra szilvát árulván", és kikémlelte a Thoroczkai János mellett tartózkodó kuruc had létszámát. Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló 1703-1708. I. köt. 1703-1705. (Közzéteszi: Magyari András.) Bukarest, 1983.219 p. 42 Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei 1. köt. Kiadta: Szalay László. Pest, 1865. 185 p. „[Februarius] 23. Adta fel magát [az ostromlott csanádi sáncról van szó - S. I.] - Bocsátottam Gyurka kapitányt Szegedre, az többit török jobbágyságra által az Maroson." 43 SERES István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe. 245 p. 43. jz. 44 IVÁNYI István: A tiszai határőrvidék. Hazánk I. köt. (Szerk. Abafi Lajos és Szokoly Viktor) Budapest, 1884. (2. közi.) 338 p.; ill. TAKÁTS Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatására 1671-1702. Századok 1904.235 p. (3. közi.) 145
