A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

anyagot tartalmaz, melyek közé azonban már jóval több tévedés is becsúszott. Kezdve a ballada történelmi hátterénél, ahol a szerkesztők már a Rákóczi-szabadságharc pontos idejét is rosszul adták meg (1703-1711. helyett 1703-1710. szerepel), Aradot pedig erdélyi városnak írták. A ballada elején szereplő „Srbin Tulekijá"-t az 1735-ben kitört ún. „Péró-lázadás"-ba belekeveredett Thököly Ranko („Ranko Tekelija") aradi kapitánnyal azonosították, „Sunog-denerale"-t pedig a Felvidéken birtokos gr. Szunyogh család tagjának vélték. Az ugyancsak a ballada elején említett magyar helynevek közül „Pispek"-et Tisza Püspöki („Tisza Püspöki") erdélyi várossal (?) azonosították, míg a „Somos"-t a valóban Erdélyben levő Szamosújvár városával hozták összefüggésbe. Komádiról ugyanakkor egy szót sem írtak!

28 Magyarul 1946-ban jelent meg a ballada Csuka Zoltán művészi átültetésében. A magyar történészek közül, éppen a Csuka által kiadott fordítást felhasználva, először Dankó Imre figyelt fel az epikus mü történelmi alapjaira.

29 Munkájában a balladát a körösköz-bihari hajdúságnak a szerb határőrökkel vívott küzdelmének az alátámasztására említi meg. Alig három évvel ezután Virágh Ferenc is ismertette a 77. Rákóczi Ferenc szabadságharca a Közös-Maros közben című munkájában. Szerinte „Szunyogh György ezereskapitányt 1705 elején a Várad körüli harcokban ejtették fogságba a szerbek. Rákóczi csak nagy üggyel-bajjal tudta kiváltani főtisztjét az aradi börtönből. (1706. július 25-én már ő a hajdúkerület főkapitánya.)"

30 A ballada keletkezésének idejét Émile Picot-hoz hasonlóan, (bár valószínűleg a francia nyelvű munkát nem ismerve) Virágh is 1705-re tette: „Valószínű, hogy 1705-ben Aradon született az a délszláv népballada, amely a jeles fogoly börtöne körül mulatózok hangulatáról tudósít..."

31 Azóta több, a délszláv hősköltészettel, ill. annak magyar vonatkozásaival foglalkozó munkában is megemlítették.

32 A ballada nyelvészeti szempontból is nagy figyelmet érdemel, mivel egész sor, a határvidéki szerb nyelvbe már a közös együttélés elején átkerült és eredeti jelentésében megőrzött magyar kifejezést tartalmaz: pl. adnád 'hadnagy', sor 'sor, utca', katana 'katona', sereg 'sereg'. Érdekes viszont, hogy az aradi Szrna zászlótartó rangjának szerb eredetije, a barjaktar éppen a szerbhorvátból került át a magyarba.

33 Legfőbb értéke a balladának azonban az, hogy számos korabeli személy-, ill. helynevet megőrzött, melyek azonosítása jócskán megkönnyíti annak elemzését. A BALLADÁBAN SZEREPLŐ SZEMÉLY-, MÉLTÓSÁG- ÉS HELYNEVEK 2K Srpske narodne pjesme III. (Skunio ix i na svijet izdao Karaite, Vuk Stef.) Beograd, 1958. 717-718 p. 29 DANKÓ Imre: A körösköz-bihari hajdúság. 48 p. „A komádiak és az aradi rácok ellenségeskedését örökíti meg ugyan az Aradiak és komádiak harca című szerb népballada, de Tukelija, azaz Thököly miatt jó itt is idéznünk. A ballada azzal kezdődik, hogy: (...) A kérkedő rácok egymást tüzelik a komádiak ellen. Harmincan indulnak a kornádi palánkra, bár ezt háromszáz „kálvinista" védi; mégis a rácok győznek, sőt Szunyogh generálist is elfogják." 50 VIRÁGH Ferenc: //. Rákóczi Ferenc szabadságharca a Körös-Maros közben. Békéscsaba, 1962. 94-95 p. 31 Uo. 94 p. Egyébként mind Dankó, mind pedig Virágh Esze Tamás adatait vette alapul Szunyogh Györgygyei, ill. annak aradi fogságával kapcsolatban. 32 DÁVID András: Vuk Stefanovic Karadic műveinek magyar vonatkozásairól. In: Folklór és Tradíció VI. A III. magyar-jugoszláv folklór konferencia előadásai 2. Budapest, 1987. november 2-3. (Szerk. Kiss Mária) MTA Néprajzi Kutató Csoport Budapest, 1988. 208 p.; Maticki, Miorad: Srpskohrvatska granicarska epika. Beograd, 1974. 286 p. 93. jz. 33 A nyelvünkben a török hódoltság idején még ismert hangátvetéses barjaktar szerb-horvát közvetítéssel (bajráktar) az oszmán törökből került át (bayrakdar, bayraktar), végső forrása pedig a perzsa bairäq-där 'zászlótartó' szó (< perzsa bairáq 'zászló' és dar 'tartó') volt. KAKUK Zsuzsa: A török kor emléke a magyar szókincsben. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 23.) Budapest, 1996. 1-62 p. 143