A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

ra, a „kaszás-sziget"-re utal, mely szerint a menekülő lakosság a vízbe vagy mocsárba rejtett kaszák, kihegyezett karók segítségével győzi le a rátörő ellenséget. (Ilyen pl. a békésmegyei Vésztő helység eredetmondája.) Egyetlen kiegészítő adat van benne csupán, az 1707-es esztendő említése. Mivel Osváth jól ismerte a kornádi református egyház anyakönyvében található 18-19. századi egyháztörténeti leírásokat, feltehető, hogy azok alapján következtetett az esemény idejére. A 13 évvel későbbi közlésen látszik, hogy a történetíró igyekezett hitelesebben előadni a történetet. Az elbeszélésből már hiányzik a „kaszás-sziget" motívuma, ugyanakkor az egyháztörténeti feljegyzések alapján már Kornádi másodízbeni megrohanásáról beszél. Úgyszintén a történelmi adatok alapján igyekeztett azt is megmagyarázni, hogy a vidék miért szenvedte el a császáriak által irányított rácok támadását. Ugyanakkor nem csak Osváth emlékezik meg ez időből a kornádi hagyományokról. K. Nagy Sándor a „Bihar-Ország" című útleírása 3. kötetében a következőt írta Kornádi kapcsán: „Érdekes felemlíteni, hogy télben 3, nyáron 4 órakor reggel mindig meghúzzák a templom harangját annak emlékére, hogy 1707-ben kora hajnalban rohanták meg a falut a ráczok, de a lakosság fényes győzelmet nyert felettök..."

23 Mivel K. Nagy közlése Osváth tanulmányával egy évben (1888-ban) jelent meg, nem elképzelhetetlen, hogy Osváth éppen az ő kötetéből vette a korábbi közlését kiegészítő adatait. Mivel a tanulmány tulajdonképpeni kiindulópontjául egy délvidéki szerb ballada szolgál, a következőkben az epikus mü bemutatására kerül sor, és csak az azt követő elemzés után igyekszem felvázolni Kornádi Rákóczi-kori történetét, közben természetesen a történelmi források alátámasztására az egyháztörténeti feljegyzések adatait is felhasználom. „AZ ARADIAK ES A KOMADIAK HARCA" CIMU BALLADA CSUKA ZOLTÁN FORDÍTÁSÁBAN Bort iddogál a szerb Tukelíja, Arad várban, a határvidéken, Véle isznak jó hadnagyok négyen; Bájó hadnagy és Hörcsögfi Péja, Gyurka hadnagy a fehér Zentárói, És Osztója Arad városából. Tukelíja poharát emelte: „Négy hadnagyok, igyunk egészs Ne igyunk az én egészségemre, Ne is éppen a tiétekére, Ne is a bán vagy a generális, Vagy fölséges József császáréra, Hanem ama hős egészségére, Aki majd a kálvinista nyelvét, Vitéz harcból elhozza mihozzánk, Komádiból avagy jó Pispekből, Szamosról, a luteránus sorról. Hörcsög Péja csak a földre nézett, A hadnagynak a szemébe nézett, S csak felugrott lassú két lábára, S poharával hősi táncba szökkent: „Néked a tánc, vitéz Tukelija, Élve hozom Szunyogh generálist, Nemhogy nyelvét a kálvinistának!" De adj nékem harminc jó katonát, Hadd válasszam az aradi várból, Válogassam a jobbat belőlük." így szólt erre a szerb Tukelíja: „Hörcsög Péja, édes jobbik szárnyam, Nem tagadnék tőled egész serget, Nemhogy harminc katonát mindössze!' Ugrik ekkor a fiatal Péja, És kiválaszt az aradi várban, Kiválogat harminc jó katonát, S viszi őket Tukelij' házába, Mondja nékik a szerb Tukelíja: K. NAGY Sándor: Bihar-Ország. Útirajzok. III. köt. Nagyvárad, 1888. 76 p. 140