A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Gyöngyössy Márton: Kiszorult-e az „érsek embere” a pénzverésből a XV. században? Adalék a pisetumjog „hanyatlásához”

arany- és az ezüstpénzek kémlője is volt egyben.

12 A király pénzverési utasításából ismerjük a körmöci verdében készülő ezüstpénzek finomságának és súlyának ellenőrzési szabályait. Az ellenőrzésre a főkémlő (summus probator) vagy embere, és az esztergomi érsek embere (pisetarius) voltak jogosultak és kötelezettek. Minden pénzöntvény előállításakor jelen kellett lenniük, s két „nehezéket" (pondus vagy pisetum, tehát az öntvény kétszer 1/48-ad részét) el kellett tenniük: az egyiket meg kellett vizsgálniuk, a másikat a megvizsgált maradékával együtt a király számára meg kellett őrizniük. Csak akkor lehetett a pénzverést elkezdeni, ha a vizsgálat eredménye megfelelő volt. A kivert pénzből bizonyos számú darabot a főkémlő (illetve embere) kapott meg, ennek felét ismét meg kellett vizsgálnia, másik felét pedig félre kellett a király számára tennie a vizsgálat napjának és a megvizsgált márkamennyiségnek a följegyzésével. Ha a kamarából könynyebb súlyú (a középsúly-eltérés mértéke négy dénár lehetett), vagy gyengébb finomságú pénzt bocsátottak ki, a kamaraispán, a főkémlő és a pisetarius egyaránt felelősséggel tartozott: mindhármukat megbüntették. Az öntvény finomságát azért kellett a pénzverés megkezdése előtt megvizsgálni, mert az öntvényt - az aranyforintéval ellentétben - a pénzverdében állították elő. A termelők által beszolgáltatott ezüst finomítását ugyanis kétféle üzemben végezték: az arannyal elegyes ezüst finomítását a választómüben (officina separatoria / Scheidgaden) a választómester (Scheider), a nem-nemes fémekkel elegyes ezüstét az égetőműben (domus crematoria / Brenngaden) az égetőmester (Silberbrenner) felügyelete alatt. A beszolgáltatott ezüst finomsági fokát meg kellett határozni (kémlelés) a beváltási ár megállapításához. Ez a választómester feladata volt. A finomítás során az ezüstöt 15 latos finomságúvá égették, ebből aztán már a pénzverde olvasztómestere állította elő a szükséges finomságú pénzöntvényt az előírt mennyiségű réz hozzáolvasztásával.'" Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodásának kezdetén az 1458 májusára, Pestre összehívott országgyűlés is foglalkozott a pénzverés kérdésével. Az országgyűlés kimondta, hogy az aranyés az ezüstpénz értékét a főpapok, a bárók és az ország nemeseinek tanácsa nélkül nem lehet megváltoztatni; a dénárokat és az obolusokat a kötelező pénzlábbal verjék; valamint elrendelte, hogy az esztergomi érsek és a tárnokmester mellett egy hü és alkalmas férfiú az arany- és ezüstpénzverés kémlőjéül választassák ki, „ahogy az a néhai Zsigmond király dekrétumában is szerepel'\

14 A törvényszöveggel ellentétben nem a Zsigmond - hanem az Albert idején becikkelyezett szabályokat ismétli meg a dekrétum; így az esztergomi érsek ismét említést nyer. A pénzverés ellenőrzésére egyébként két adatunk is van Mátyás uralkodásának első éveiből. Az első: a király 1459-ben megerősítette azt a körmöci szokást, hogy a pénzzé verendő arany minőségére két városi tanácsnok ügyeljen, s ezt a két kémlőt sem a kamaraispán, sem hivatalnokai nem akadályozhatták ellenőrzési feladatuk ellátásában. Akárcsak V. László 1453-as pénzverési utasításában, amely az aranyforintok ellenőrzését városi hatáskörbe utalta, itt is az aranypénzek ellenőrzéséről van szó. Valószínűnek tartom, hogy Mátyás és V. László rendelkezése is ugyanazt a körmöci szokást veszi alapul, ám az 1412-es adat, amelyet Krizskó Pál is idéz a város(i tanács) ellenőrzési jogosultságára, bővebb hatáskört igazol: a városi tanács által választott kémlő ugyanis nemcsak az aranypénzeket, hanem az ezüstpénzeket is vizsgálta. 1440-ben viszont a próbából el12 V. László pénzverési rendelete (1453. május 14., Bécs): KRIZSKÓ 1880, 31. (1. lábjegyzet), Henckel György kinevezése (1453. május 6., Bécs): „officium probationis in Regno nostro Hungarie, quoad universas nostras monetas Regales, tarn Aureus, quam Argenteas" (HUSZÁR 1958, 93. (267. lábjegyzet)). 13 KRIZSKÓ 1880, 32-33. Az ezüst finomításáról: PAULINYI 1936,44-45., 48. 14 Az 1458. május-júniusi országgyűlés által alkotott törvény kritikai kiadása: DRH II, 88-106. A pénzverésről az 1458. június 8.: IX. te. rendelkezik: DRH II, 94. 112