A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Muzeológia - Prim József: Középső bronzkori arany sírmellékletek restaurálása

5. /rép. Halántékkorong, avers, restaurálás előtt 6. kép. Halántékkorong, revers, restaurálás előtt 7. kép. Halántékkorong, avers, restaurálás előtt 8. kép. Halántékkorong, avers, restaurálás előtt A restaurálást a tárgyak állapotának vizsgálatával, majd tisztításával kezdtem. Először a halántékkorongokról, a lazán kötött homokos, karbonátos szennyeződéseket mechanikusan, puha ecsettel távolítottam el. Ekkor találtam rá az „összehajlott" halántékkorong belsejében a koponya egyik darabjára, egy kb. 20 forintos nagyságú halántékcsont darabra (5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. kép). Majd nedves közegben mechanikus úton, desztillált vizes, ultrahangos mosással távolítottam el a maradék szennyeződést. Ezek után végeztettem el az anyagvizsgálatot, hátha fontos információhoz jutok, amely befolyásolhatja a további munkámat (milyen anyagokat használhatok, milyen mechanikai hatásnak tehetem ki a tárgyakat?). (2. táblázat) A 0,07 mm „vastag" lemez kiegyengetése következett. Nagyon óvatosan kellett a műveleteket végezni, mert az anyag nagyobb erőhatásra megnyúlik, tömörödik, szakad, törik. Az anyag, súlyához képest óriási felülete miatt azonnal elvetettem azt a gondolatot, hogy a forrasztópisztoly lángjával tökéletesen lágyítsam ki (feszültségektől mentesítsem), ezért a biztonságosabb hő-légfúvó mellett döntöttem, számolva azzal, hogy nem lágyul ki rendesen, marad még benne feszültség. Arra is figyelni kellett, ha valahol mikro-repedés van az anyagban, akkor a legkisebb nyíró hatásra, amely a visszahajtáskor keletkező és az anyagban, a környezeti hatások eredményeképp létrejött feszültségig kép. Koponyacsont 337