A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Szabó Anna Viola: „Öttől hétig moziban etetema fantáziámat”. Oláh Gábor és a film

életünknek. Drámaíróknak, különösen a mai hangulat-drámák korszakában, nem rossz iskola. Olyan, mint a sűrített élet. Tehát egyenesen lelki eledel, nem nyers, hanem főtt formában."

27 A mozi tehát művészet Oláh szemében, de nem a film, hanem az élet művészete, melyet a filmemberek film-életük által közvetítenek. Nem azt állítjuk, hogy Oláh Gábor számára létező valóságként tételeződött a film-valóság, de egy olyan, elfogadható és vágyott világként jelent meg előtte, amelyben igazolni látta saját elképzelését, miszerint a tisztán művészi élet megvalósítható. Miért ne? Miután nem tudja, az élet milyen valójában, elhiszi, hogy ilyen. Hogy ez az élet. Vagy: ilyen is lehet. A „történő ember" (SZABÓ, 93.), a „tettekké szűrt ember" megvalósítja az ideált. Naplójából kiderül, hogy a filmszínésznőkre úgy tekintett, mint a művészi élet, mint a jelentéses, jelentőségteljes élet élőire, megvalósítóira. Az, hogy Gaby Deslys párizsi revűtáncosnő bőre feszességét úgy tartja fent, hogy mindennap pezsgőben fürdik, egyáltalán nem tűnik fel lehetetlennek előtte.

28 Miért ne? A nagy drámai színésznő, Eleonóra Duse - aki D'Annunzióval való kapcsolata óta (ő volt Oláh szemében a művészi élet megtestesülésének élő példája) különösen foglalkoztatta fantáziáját- halálakor írt jegyzete pontosan érzékelteti, mi volt az elképzelése a szépségjegyében élt életről. „Halálos ágyán az volt az utolsó mondata: - Mindenki elfelejtett. Hol vannak az én színészeim? - Királynő, aki elvesztett birodalmát és híveit keresi. Valószínű, Duse époly szépen halt meg embernek is, mint pl. Gauthier Margitnak a színpadon. Nagy művész volt."

29 Rendszeresen visszatérő, fájdalmas összehasonlítási alapot kínál számára a filmszínésznők és általában a színészek - világhíre, csillogó élete, és főleg a gázsija. Információit csak a naponta megjelenő, s, úgy tűnik, rendszeresen forgatott moziműsorokból, színi lapokból, képes mellékletekből merítheti, a kiragadott hírek, események mellett, melyek fantáziáját megmozgatják, bizonyítani látszanak ezt szófordulatai is, amelyekkel a filmeket és eseményeket kommentálja. A reklámszövegek is beépülnek eszközkészletébe, ugyanúgy, forrásként használja ezeket is, mint a naplószövegbe, a versekbe jelöletlenül beépített idegen verssorokat, drámai kitételeket. 1907. májusában, Pesten jártában, azt írja: „Este Gyökössyékkel az Urániába mentünk. Utaztunk Hellász földjén tíz krajcárért."

30 Márpedig ez utóbbi mondat az Uránia Tudományos Színház közönségcsalogató reklámszövege. (FÖLDVÁRI, 100.) Oláh volt a tökéletes mozilátogató. A rajongó. Aki mindent elolvas, mindent megnéz („ezer meg ezer filmet láttam már" - írja,

31 s hogy ez nem lehetetlen, arra bizonyság a statisztika, miszerint a Magyarországon bemutatott külföldi filmek száma a háború előtt és alatt, amikor legnagyobb éhség volt a mesére, amikor „moziőrületben szenvedtünk, debreceniek"

32 - és minden városlakó -, valóban ezres nagyságrendű, majd a háború után stagnál évi 5-600 filmnél!) (CSURGAY, 139-144.). A látott filmekről pedig azt gondolja s azok pontosan azt a benyomást keltik benne, amit a filmíró és filmlapíró elvár közönségétől, olvasójától. Oláh nem kételkedett benne, hogy a filmlapok a valóságot láttatják a filmcsillagok életéről, nem kételkedett, mert ez volt az az eszmény, amelynek létezésében hitt, és amelyet megvalósíthatónak tartott. Hogy ebben a hitében millió meg millió mozilátogatóval osztozott, az független minden esztétikától. A filmlapocskák stílusa és jellege e hírek tekintetében nem különbözött a maitól. NAPLÓ III., 93. NAPLÓ III., 108. NAPLÓ III., 298. NAPLÓ I., 25. NAPLÓUL, 107. NAPLÓ III., 38-39. 308