A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Juhász Lajos–Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája

21. Fekete törpeharcsa - Ictalurus melas (RAFINESQUE, 1820) Faj rokonánál gyakoribb, több helyen stabil állományát találtuk. Az Álmosd-Kokadi víztározóból (3b. mintavételi hely) sikerült fognunk egy 280 mm-es példányt is, mérsékelt gyakoriságú. A következő mintavételi helyekről sikerült kimutatnunk: 1, 3b., 4, 10, 13., 16, 18, 19., 20., 21., 22). A Halápi-tározó kiöntéséből egy 300 gr-os pd. is előkerült 1999 tavaszán. REND: LAZAC ALAKÚAK - SALMONIFORMES Család: CSUKAFÉLÉK - ESOCIDAE 22. Csuka-Esoxlucius (LINNAEUS, 1758) A vizsgált vízterek többségében jelen volt, mérsékelt gyakoriságú fajnak találtuk. A következő mintavételi helyekről sikerült kimutatnunk: 4., 7., 9., 11., 12., 13., 14., 16., 17., 18., 20. 21., 22). Bővizű években egészen termetes példányai élnek a csatornákban. Ezt a nyárvégi kiszáradások után visszamaradt elpusztult példányok is bizonyítják (pl.: 1998, 1999. Nagycsere térsége). A Fancsikai tavakban az utóbbi években 10 kg feletti példányokat is fogtak. REND: SÜGÉRALAKÚAK - PERCIFORMES DÍSZSÜGÉRFÉLÉK - CENTRARCHIDAE 23. Naphal - Lepomis gibbosus (LINNAEUS, 1758) Nem őshonos halunk, az 1900-as évek elején hozták be Észak-Amerikából. Sajnálatos tényként közölhetjük, hogy mint nem kívánatos faunaelemnek, a legtöbb víztérben nagyszámú populációit találtuk. A 2. mintavételi helyről egyszeri alkalommal közel félezer egyede került elő. A fogott összegyedszám is meghaladja az 1500-at. A következő mintavételi helyekről sikerült kimutatnunk: 1., 2., 4., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14,15,16., 17., 18., 19., 20., 21., 22) Az ezüstkárász mellett a Dél-Nyírség leggyakoribb halfaja. Állománya rendkívül látványosan emelkedik, ami a halfauna biológiai értékének csökkenését is jelenti. Család: SÜGÉRFÉLÉK - PERCIDAE 24. Sügér - Perca fluviatilis (LINNAEUS, 1758) A vizsgált vízterekben ritkának találtuk. A következő mintavételi helyekről sikerült kimutatnunk: 9., 12., 14. 25. Süllő - Stizostedion lucioperca (LINNAEUS, 1758) Állománya az erdőspusztai tavak kiszáradásával 1995-ig szinte teljesen eltűnt. A vízterek bővizübbé válása után ismét telepítés történt, ezért ezekben ismét megjelent, de csak a mesterséges telepítések következtében (pl.: 21) A DÉL-NYÍRSÉG HALFAUNÁJÁNAK ÖKOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE A halfajok áramló víz szerinti csoportosítása Az egyes halfajokat aszerint, hogy milyen víztérre tipikusak, BÁNÁRESCU (1964) és KERESZTESSY (1993) valamint saját tapasztalataink alapján az alábbiak szerint osztályoztuk: a) áramló vizet kedvel (reofil) b) álló és folyóvízben egyaránt jellemző (eurytop) c) állóvízi környezetet kedvel (sztagnofil) 28