A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: XVII. századi ötvösmunkák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

nyében fellelhető hasonló megoldás révén felvetjük ez utóbbi helyen történt készítésének lehetőr r 14 seget. A talpas poharak másik csoportjának vésett a díszítése. Ez a jellegzetes lambrekin, amelynek több változatát figyelhetjük meg. Az egyik esetben a már előbb is említett csonkolt faág a jellegzetes. Az tölcséres poharak között felsorolt feketeardói felé mutat a sárosoroszi pohár díszítménye. A keret mellett annak megszakításában az összefogott virágos ág és ennek felső kibomlása mutat hasonlóságot. Az említett hasonlóságok alapján felvetjük esetleges nagybányai készítését. A nagybégányi pohár vésett díszítése a legtökéletesebb kiforrottságot mutatja. Teljes szépségében és harmóniájában jelenik meg a csonkolt ág keret. Ez a díszítmény rokonságot mutat a talpas poharak egy csoportjával, amelyeket feltételezett debreceni készítésűnek, pontosabban a PM mesterek munkáinak vélünk.

35 A pohár évszáma - 1637 - beleilleszkedik Pesti Máté ötvös munkálkodásának idejébe. A talpas pohár magas művészi színvonala ugyancsak nem zárja ki, hogy ennek a mesternek a munkája legyen, azonban ahhoz, hogy ezt teljes bizonyossággal kijelenthessük, még további vizsgálatok, esetlegesen felbukkanó újabb edények szükségesek. ÖSSZEGZÉS Végigtekintve a bemutatott XVII. századi poharakon, megállapíthatjuk, hogy a területünkhöz közel fekvő jelentős ötvösközpontok közül Debrecenből és Kassáról (Ko§ice) kerültek ide ötvösmunkák. Mellettük Szatmárnémeti (Satu Maré) ötvösségét képviseli két talpas pohár. Két poharat jelenleg Nagybányához (Baia Maré) sorolunk, egy tölcséres poharat pedig zólyominak (Zvolen) vélünk. Némelykor felvetődik a kolozsvári (Cluj) készítés is. Figyelemreméltó, hogy a közölt 25 pohárból jelenlegi ismereteink szerint csupán hetet tudunk készítési helyhez kötni. Ez azt mutatja, hogy sok bizonytalansággal találja szembe magát a kutató, ha ebben a században vizsgálódik. Éppen ezért éreztük fontosnak, hogy közöljük ezeket az eddig ismeretlen munkákat, hiszen így lehetőséget adhatunk a további kutatás számára.

36 Kutatási szempontként említhetjük annak vizsgálatát, hol maradtak fenn ezek a poharak. Feltűnő, hogy a gyülekezetek, ahol őrzik őket, földrajzilag jól csoportosíthatók. Ugocsa megyében Péterfalva, Csepe, valamint Feketeardó, Gödényháza egymás közelében fekvő falvak. Feketepatak és Verbőc kissé távolabb esik ugyan, de szomszédosak. Talán nem véletlen, hogy itt találjuk a feltételezett nagybányai és szatmári ötvösmunkákat, hiszen ide ez a két jelentős központ közel esik. A Bereg megyei gyülekezetekről ugyanezt mondhatjuk el, Gut és Dercén kivételével mind Beregszász közelében, attól délre fekvő falvak. Ezek nagy része is egymással szomszédos település. Itt találjuk az ismert kassai és debreceni munkákat. Bizonyára az sem véletlen, hogy a megye központjában Beregszászon őrzik mindkét ötvöscéh egy-egy darabját. A Kárpátaljának nevezett terület harmadik megyéjéből, az Ungi Egyházmegyéből vizsgálati körünkbe tartozó ötvösmunka nem maradt fenn. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy itt található viszont két szerény kehely, az egyik kassai, a másik pedig nagyszebeni (Sibiu) ötvös munkája.

37 BUNTA Magdolna 1977. 361-363. VII. tábla. Az edényen F A jelzés található. P. SZÁLAY Emőke 2001. 49-53. A tárgyak bemutatását egy nagyobb tanulmányból emeltük ki. P. SZALAY Emőke 2001b.. Ezekről lásd P. SZALAY Emőke 2001a. Sajtó alatt 233