A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Juhász Lajos–Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája

A tavak létrehozásuk, medrük elárasztása utáni években hamar benövényesedtek. A részben mesterségesen szabályozott vízszint nagy nyíltvizes felületeit a szukcesszió gyors lépésekben foglalta el. A hamar kialakuló úszó, majd gyökerező hínártársulások gazdagságát a környezetből bemosódó szervesanyag is növelte és megindult az eutrofízáció folyamata. A nyílt víz hínárnövényzete (Lemno-Utricularietum) szubmerz békaszőlő hínárossal (Myriophyllo-Potametum) asszociációkkal jellemezhető. A gyökerező hínár térhódítását elsősorban a Il-es tavon észleltük szembetűnően, néhol a vízen teljesen összefüggő állományt alkotva. E növényzeti képet egészítették ki az emerz formációk, melyek domináns tagja a vidrakeserűfű (Polygonum aphibium). A nyíltabb vízterek további tipikus növényét jelentette a békatutaj (Hydrocharis morsus ranae). Kiterjedt nádas foltok (Scirpo-Phragmitetum) alakultak ki mocsarasodé jelleggel az egyre sekélyedő vízborítás hatására (6. kép). A gyékény közül a Typha angustifolia a domináns, de megjelent a terjeszkedő rizsgyékény is (Typha laxmanni). A sekélyebben borított egyes partszakaszok és a gyékényes közé zsombékos foltok ékelődtek (Caricetum acutiformis ripariae). Az eutrofízáció mértékét jelzi - különösen a Halápi-tározón - a kolokán (Stratiotes alloides) tömeges megjelenése. Az 1990-es évek kiszáradási folyamatai felgyorsították a vízparti, nem állandó vízborítású növénytársulások terjedését, és szinte teljesen visszaszorították a kezdeti jellegű, úszó-lebegő, valamint a vízben gyökerező hínártársulásokat. A víz visszaszorulásával párhuzamosan megjelentek a tómeder mélyebb részein is nyár-fűz újulatok, a nádas-gyékényes zóna mélyebbre hatolt. A teljes kiszáradás érintette területeken az agresszíven terjedő, pionír, nitrofíta gyomokból álló társulások hatalmasodtak el, melyek azonban az 1996-tól, az újabb vízborítás hatására jelentősen visszaszorultak, később teljesen eltűntek. A tavak jelenlegi növényzeti képe tipikus lápi-mocsári élőhely társulásaira emlékeztet, változatos, mozaikos formában. ANYAG ÉS MÓDSZER A halfauna vizsgálatát a Dél-Nyírség több állóvizében, csatornájában, egyéb mesterséges vízi habitatjában végeztük 1997-1999 között. Eredményeinket kiegészítettük JUHÁSZ L. 1980. óta rögzített megfigyeléseivel, valamint a szakirodalmi forrásokban fellelhető faunisztikai adatokkal. Programszerű kutatásaink során 1998-ban a természeti értékekben leginkább bővelkedő Fancsikai-tórendszer és a Halápi-tórendszer (elsősorban a 80 ha-os Fancsika l-es és a 55 ha kiterjedésű Fancsika Il-es tó) halfaunisztikai vizsgálatát végeztük, és a tápcsatornák (7. kép) halfaunájáról is gyűjtöttünk adatokat. 1999-ben a térségben található további (3a, 3b, 5, 7, 8, 9 ,16, 17) kisebb vízfolyásokról, valamint a Bánki arborétum tavairól gyűjtöttünk halfaunisztikai adatokat. A halak begyűjtését többnyire kisszerszámos eszközökkel, főként lm x 1 m-es háromszög alakú keretes hálóval, 1 m

2-es csalihalfogó emelőhálóval, horgász eszközökkel, kaparóhálóval végeztük. A csatornák és kisebb vízfolyások további vizsgálatát a Körös-Maros Nemzeti Park ökológiai felügyelője (SALLAI Z.) segítségével egy kis teljesítményű (350 V, 1,2 A), pulzáló egyenáramot előállító, lengyel gyártmányú, akkumulátoros rendszerű elektromos halászgéppel végeztük. Felhasználtuk a horgászok fogási eredményeit, valamint saját, horgászmódszerekkel szerzett tapasztalatainkat is. Munkánkat segítette kutatási engedély biztosításával a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága, a saját kezelésű vizeire kutatási engedély kiadásával a Nyírerdő Rt. Debreceni Erdészete, valamint a MOHOSZ Hajdú-Bihar megyei Szervezete. Programunkat a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) 1998-ban anyagilag is támogatta. 22