A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár IV. Művészéletrajzok T–Z-ig és kiegészítő jegyzék

Vadász Endre: Nyaralás gyár Könyvművészek Egyesületének, a Paál László Társaságnak, a debreceni Ady Társaságnak, az Ajtósi Dürer Céhnek. Díjak: 1925: Wolfner életkép-díj; állami-díj és Fruchter díj; 1929: bronzérem a barcelonai világkiállításon; Nemes Marcell utazási díj; 1931: Szinyei Társaság Zichy-díja. Rövid, alig két évtizedes oeuvre-jéből grafikai munkássága emelkedik ki. 1922-27 között szinte csak rézmetszeteket és rézkarcokat készített. A fény-árnyék ellentét, a megvilágítás kérdése izgatta, lapjain festői folthatásokra törekedett (Fagyialtos, Borozók, Háry János). 1925 után metszett olasz élményeket feldolgozó műveit (A dóm, Savonarola cellája, Kolostor, Lábmosó angyal) még 1929 körül is ebben a modorban készítette, de itthoni tájélményből fakadó figurális képein már áttért a második korszakát jelző vonalasságra. Kevés, e korból ismert olajképén ugyancsak nagy kontrasztokra törekedett: sötét, mélybarna háttérből bontotta ki alakjait. 1927-től egyre inkább érvényesítette a modern rézkarcolás jellegzetességét: a japánoktól átvett tiszta kontúrrajzolást, a kalligráfiát. Bár mellőzte a folthatást, képes volt a tónusok érzékeltetésére. 1931-tól egymás után születtek temperaképei, amelyeken alföldi és Nagybánya-környéki tájakat, falusi utcákat jelenít meg. A tempera használata lehetőséget adott a tónusgazdagságra, a nagy foltokban való fogalmazásra és ugyanakkor részletező rajzosságra, vonaljátékra. Véletlennek ható csurgatásai egyesültek művein a kalligráfiával, s mint rajzain, karcain, itt is a japános könnyedség figyelhető meg. Finom, fehér-szürke-kék színvilágát módosította 1933-as és 1935-ös nagybányai útja, majd az olasz tanulmányút. Erőteljes kékek, vörösek, rózsaszínek tűntek fel a mediterrán élmények hatására. Ekkor készült fa- és linómetszetein - szemben 1930 körüli alkotásaival, de a fa196