A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: A paraszti szociális identitás fenntartásának kísérlete Hajdúszoboszló gazdatársadalmában

Nagy Ibolya A PARASZTI SZOCIÁLIS IDENTITÁS FENNTARTÁSÁNAK KÍSÉRLETE HAJDÚSZOBOSZLÓ GAZDATÁRSADALMÁBAN Egy életút elemzése Dolgozatomban az egyén életpályájának bemutatásával - itt az életpálya egyediségét modellértékűnek tekintve és kezelve - elemzek közösségi folyamatokat.

1 E moduláció pedig egy lokális részközösség válasza a nagy történelmi változásokkal való találkozásra. A kihívások a közösséget kívülről érték, nem organikus folyamatok eredőjeként, így kezelésükhöz nem nyúlhattak közösségi kultúrájukban meglévő, érték- és normarendszerükben manifesztálódott mintákhoz, sőt maga a helyi paraszti társadalom átstrukturálódott, tagjai egyenként válaszút elé állottak. Az az időszak volt ez, amit a szocializmus építése első korszakának, a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése néven is illetünk, amikor is eltűnt a tagolt paraszti társadalom, hogy feloldódjon az egységesítő, egyneműsítő termelőszövetkezeti parasztság kategóriájában. Az a korosztály, amely az első világháború után született, a tsz-szervezések idejét ereje teljében élte meg; a pártállami rendszer bukásakor már nyugdíjas korú volt, de ez nem mentesítette az alól, hogy újabb számvetést ne kelljen készítenie, értékelje az eltelt 30-40 évet, egymásra vetítve össze ne hasonlítsa a két kor nyereségeit - veszteségeit, s ha önmaga már kevésbé vagy csupán szimbolikusan, de fiai, unokái által újból cselekvő megélője legyen napjaink, a közelmúlt történelmének. Úgy az egyént, mint a csoportot állítjuk a fenti folyamat középpontjába, akkor közismert és sokat használt kifejezéssel az identitást elemezzük. Ugyanakkor túllépve az önazonosság definíciójában rejlő befejezettségen, a kiformálódott, szilárdan strukturált énképen, a folyamatot hangsúlyozom, mivel az egyén és a társadalom-hatalom konfrontációja áll a középpontban, melynek során az egyén arra kényszerül/het, hogy addigi önazonosságát újra meghatározza. Ahogyan Pataki F. írja: alighanem az elmúlt 40 esztendő történelmének titkaiból is többet megfejthetnénk, ha reprezentatív életrajzok elemzésével mélyebben bepillanthatnánk a tömeges egyéni identitásalkotási folyamatok drámai feszültségébe. Mert bőven lelhetnénk itt példákat a megingott identitás újjászervezésére, a tartalmak átértelmezése révén megőrzött folyamatosságra csakúgy, mint az egyszer már elhagyott identitásmintákhoz való visszakanyarodásra vagy a radikális szakításra; a pszichológiailag immáron kiürült identitás görcsös óvására vagy csupán látszatának a sikeres alkalmazkodást szolgáló, manipulatív fenntartására" (PATAKI 1998, 368.). A néprajztudomány az identitás folyamat-jellegét elsősorban makroközösségek, etnikai csoportok körében vizsgálja, amikoris a más nemzetiségűekkel való együttélés során jelentőssé válik/válhat a hovatartozás kinyilvánítása. Kutatási gyakorlatában az identitás személyes és/vagy szociális aspektusának megkülönböztetése viszonylagossá válhat, falusoros mikrovizsgálatokkor ' E tanulmány készülő PhD disszertációm részét alkotja. 163