A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

Az almatermésű gyümölcsök körében nagy népszerűségnek örvendtek az alma- és körtefélék. A Simonffy-piros (BERECZKI 1884. 345^16.) almát a mai magyar gyümölcsészet már a termesztésből kiszorult régi fajták között tartja számon. (SOLTÉSZ 1998. 155.) A termőhelyhez való alkalmazkodásának jele az elnevezésének gazdagsága: bikaalma, cigányalma, kékalma, eperalma stb. E régi, de bizonytalan származású fajta alakgazdagsága helyi változatok kialakulását eredményezheti. Erre utal Jeszenszky Árpád véleménye, (JESZENSZKY 1995. 246.) miszerint Tamássy Károlyt (1806-1879) debreceni gyógyszerész a Simonffy-piros fajtát a cigányalmából szelektálta. A fajta termesztéséről annyi a bizonyos, hogy Debrecen határában egy kedvelt fajtáról van szó. Egy régi debreceni családról (BERECZKI 1884. 345-6.) kapta a nevét. Amint Bereczki M. írja, (Ua.) a Jászságban, mint a másik jelentős termesztő tájon, Magyalné almájaként ismerték. Justus József alattyáni plébános szerint az almafajta Egerből származik, ahol Magyal névvel illettek egy régi szőlőhegyet. Bereczki M. 1880-ban Tamássy Károlytól oltóvesszőt kapott a fajtából. Magát az almafélét először a debreceni gyógyszerész írta le 1880-ban. (TAMÁSSY 1880. 139-41.) Ismeretei szerint Debrecenben évszázadok óta termesztik. A debreceni és a város környéki kertekben százéves példányok is előfordultak. E kedvelt gyümölcsfajta termésének alapszíne zöld, „... sötét piros színnel, s szakadozott, sötétebb piros csíkokkal és pettyekkel be van oltva." Bő levű, borízű árnyalattal. A szedés ideje szeptember végén, október elején történt, s szakszerű tárolással februárig megtartotta eredeti zamatát. Igen keresett almafajta volt a téli és a nyári búzás alma.(Ua., 334-35, 335-36.) Tamássy K. termesztését Debrecenhez köti, ahol a legkedveltebb téli almafélék egyike volt. Valószínűleg egy alakgazdag gyümölcsfajta helyi változatáról van szó. Főleg magról nevelték. Élénk piros színezetű volt, sötétebb csíkokkal. A téli hónapokban megfelelő gyümölcsként szolgált. A nyári változat szintén elterjedt fajta a környéken, „...nem csak asztali gyümölcsnek szokták használni, de úgy mint a nyest és az alföldi (borízű) almából, úgy a nyári búzás almából is igen kellemes ízű eledelt főznek..." (Ua.) A körtefélék közül tájfajtaként tartották nyilván a Révész Bálint debreceni püspök körtéjét. Bereczky M. (Ua., 8. füz., 232.) a hosszú név helyett javasolta a Révész Bálint körte, vagy Révész körtéje, netalán a Révész muskotálya elnevezést. Tamássy K. kérte a hazai szakembereket, hogy Debreceni püspök körte név illesse meg. Régóta termesztették a városban és környékén, s valószínűleg a törökök révén került az Alföldre a Balkánról, közelebbről Görögországból. A népi termesztésben szőke muskotályként ismerték. A Nánási korai körtét (BERECZKI 1884. 265-66.) Hajdúnánáson „fedezték föl", egy közel százéves oltatlan famatuzsálemben. A kellemes, fűszeres ízű, viszonylag bő levű, igen cukros fajta rövid idő alatt a „felkapott" fajták közé került. Bereczki Máténak Oláh Gyula helyi birtokos - bátyja Oláh Károly tiszabüdi földbirtokos, aki jelentős fajtagyűjteménnyel rendelkezett - küldött gyümölcsöt és oltóvesszőt 1878-ban. A fajtának kizárólag agrártörténeti jelentősége van. A népi gyümölcsészet fajtakörébe tartozó körteféléket mint tájfajtákat - az almákhoz hasonlóan - Debrecen és környékén is termesztik. így a Szajkó körte (TAMÁSSY 1880. 244-46.) korai (Lőrinci szajkó körte) és kései helyi változatát, amelyek bizonyára őshonosak voltak a Kárpát31 HBN (1984): 23. sz.: Tamássy Károly eredeti foglalkozása szerint gyógyszerész volt, de nevéhez fűződik a rendszeres meteorológiai megfigyelés megindítása Debrecenben 1854-től. Mindamellett kertészkedett is, gyümölcsfajtákat honosított, nemesített és figyelte a város kertkultúráját is. A növények iránti vonzalom családi hagyománya folytatódott Tamássy Géza (fia) személyében. Lásd pl.: TAMÁSSY Géza: Hajdú vármegye és Debrecen szabad királyi város növényzete. Db., 1927. 71., Uő.. A debreceni régi botanikus kert alapításának története újabb levéltári adatok alapján. Db., 1930. 12. Klny. Debreceni Szemléből. 137