A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

1980-as évekre jórészt kiszorult, csak helyenként fordul elő, főleg kiskertekben. E fajtát Debrecenben Török Gábor kezdte el termelni az 1930-as években, majd elterjesztette a környéken. (JESZENSZKY 1995. 160.) Skót eredetű a korábbi évtizedek másik kedvelt fajtája, a Piros győztes (DOBOS 1960. 14.), melyet Robert Whinham nemesített ki a 19. század végén. Ez volt a legelterjedtebb piros gyümölcsű köszméteféle. A rendszeres nemesítés Pallagon indult el a kísérleti telepen. Elsőként a Pallagi óriást (SOLTÉSZ 1997. 740-41.) állították elő mint a Zöld óriás klónját. 1972-ben állami elismerésben részesült Harmat László és Achmet Seljahudin fajtája. (GYÚRÓ 1974. 122-24.) Termőképessége 1525%-kal múlja felül „ősét", s az amerikai lisztharmat iránt csak a növekedésben lévő zöld részek fogékonyak. A Zöld győztes (SOLTÉSZ 1997. 740-41.) az 1990-es években vált ismertté mint a Zöld óriás klónja. Nemesítését nem Pallagon végezték. Rezisztenciája az előzőkét túlszárnyalja. A Szentendrei fehér angol eredetű fajta.

42 1802-ben már említi a korabeli szakirodalom. A századfordulón került a Kárpát-medencébe, közelebbről Szentendre vidékére. Egész Európában elterjedt köszméteféle volt. Mint tájfajtából, egy gombarezisztens, kiónozott fajtát állított elő Harmat László és Achmet Seljahudin Pallagon, amely 1972-ben állami elismerésben részesült. Debrecen mint a hazai köszmétetermesztés egyik központja, nemcsak a termesztésben, hanem a nemesítésben is vezető szerepet játszik. így a helyileg meghonosodott fajták javításán kívül más körzetekben kialakult, netalán már nemesített fajták további szelekcióját is végzik: (HARMAT 1987. 38-40.) pl. a Piros ízletes (a gyöngyösi piros - egy igen régi fajta -javított változata: Harmat László és Szabó Tiborné nemesítette) vagy a Zöld gyöngy (HARMAT 1987. 48-49., SOLTÉSZ 1997. 740-41.) fajta (jelölt), melyet a Szentendrei fehér és a Ribes divaricatum keresztezéséből született, Harmat László és Achmet Seljahudin nemesítésének eredményeként. Előnyös jellemvonása az amerikai lisztharmattal szembeni ellenálló képessége. A csonthéjas gyümölcsfajták sorában a „legősibb" hagyománya Debrecenben a Pándymeggynek van, jóllehet származását megnyugtató módon eddig nem sikerült tisztázni. Valószínűleg a Kárpát-medencében

43 őshonos, spontán létrejött fajtáról van szó. Lehetséges, hogy a cseresznye-cseplesz meggy véletlenszerű hibridje? Kezdetben csak gyökérsarjról szaporították. „Őshonossága" mellett szól talán az is, hogy vidékenként más-más az elnevezése, ami utal a helyileg kialakult típusaira: körösi meggy, kecskeméti meggy, szentesi meggy stb. Tévesen a Spanyol meggyel azonosítják. Néhol előforduló üvegmeggy elnevezés - önállóan vagy a Pándy névhez kapcsolódva - újabb keletű, vélhetőleg német eredetű. Bereczki Máté*"' írta le először a fajtát. Oláh Károly tiszakürti birtokostól kapott belőle oltásvesszőt 1873-ban. Kiváló gyümölcsöt terem, befőzésre kiváltképp alkalmas. Angyal Dezső, (ANGYAL 1926. 400-403.) a századforduló egyik jeles szakembere is bizonytalan a fajta származását illetően, de elfogadhatónak tartja azt a néphagyományt, miszerint a 19. század közepén egy Pándy nevű huszárkapitány debreceni kertjében magról kikelt gyümölcsféléről van szó. „...a mi hazai büszkeségünk: a Debrecen és környékén (a) Pándi-meggye..." (ANGYAL 1925. 352.) Érthetően továbbra is izgatta a fajta eredete, de nem jutott közelebb a megoldáshoz.

45 Az elmúlt évtizedek során sem szűnt meg a nemesítő munka. 42 HARMAT L. szerk. (1987): 45^16., GYÚRÓ F. szerk. (1974): 122-24., SOLTÉSZ M. szerk. (1997): 740-41. 43 SOLTÉSZ M. szerk. (1998): 297-98., NYÚJTÓ F. (1955): 17-18. 44 BERECZKI M. IV. (1887): 519., ZELIZY D. szerk. (1882): 643. 45 ANGYAL D. II. (1925): 353-55.: Katona Zsigmond 1847-ben gyógyszerészsegéd volt Debrecenben. Főnökének felesége Pándyékhoz küldte meggyért, mert kertjükben termett a legszebb meggy a városban. A Pándy családhoz tartozó Bészler János is úgy vélekedett, hogy a kiváló fajtát Pándi (Pándy) hozta és terjesztette el Debrecenben. A másik hagyomány úgy tartja, - Pánd község lelkésze szerint - hogy a község birtokosa, Szilassy György is termesztette a település speciális gyümölcsét az 1850-es években - sarjról 135