A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)
Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban
mint a Sóvári, a Téli piros pogácsa vagy a Batul. Ebben szerepet játszott az ízlés fokozatos megváltozása, a bel- és külpiaci viszonyok átalakulása. A 20. században Debrecen és környékén meghonosodik a köszméte művelése, s ami méltán híressé teszi, az nem más, mint termesztésének egy sajátos módja. Valószínű, hogy a korábbi időszakban is jelen volt a település gyümölcskultúrájában, de valójában törzses művelésének megjelenése, nagy területen történő, összefüggő, szinte „monokultúrás" termelése adja meg e bogyós gyümölcsféle „debreceni vonásait". A köszméte (egres, pöszméte, piszke stb.) változatos elnevezései egy-egy tájegység termesztéséhez kötődnek. A növény géncentruma, „... az egész mérsékelt égövi eurázsiai terület, kivéve a mediterrán és a nyugat-ázsiai hegyvidéket. (MÁNDY 1964. 200.) Noha a Kárpát-medencében is őshonos, kultúrába vétele a 18. században indult meg. E téren élen jártak az angolok, akik a domesztikációban, a fajták előállításában már a korábbi századokban kiemelt érdemeket szereztek. Ez vonatkozik a francia és a holland kertészekre is. (SURÁNYI 1985. 125.) A Ribes nemzetség 3 * mintegy 125 faja közül tetemes számú található Észak-Afrikában, Észak-Amerikában, az Andok vonulatán, Közép-Amerika térségében. Észak-Amerikában csak a 19. században hódít tért az egrestermelés, nemesítése is jóval később indul meg mint a ribiszkéé. Európában viszont már a 15. században kísérleteznek új fajták előállításával, sikerrel. Az öreg kontinensen a ribiszkefélék egy évszázaddal később váltak a kerti növények tagjaivá. (SURÁNYI 1985. 124.) A hazai köszmétetermelés történetében a legrégibb hagyománya Szentendre és környékének (KORPONAY 1960. 5-6.) van. Kialakulása egybeesik az 1870-es években terjedőy?/axéra terjedésével. Ámbár e környéken a szőlőművelés virágkorában sem volt ismeretlen az egres, ugyanis a szőlőterületen, szegélynövényként, már terméséért ültették, egyúttal birtokhatár jelzőkén is jó szolgálatot tett. A kipusztult szőlő pótlásaként mind szélesebb körben elterjedt. A valószínűleg külföldi származású fajta idővel táj fajtává alakult és szentendrei köszméte néven később számos új fajta alanyaként szerepelt. A bővülő termelés piaca a rohamosan fejlődő Budapest. Már akkoriban különbséget tettek az értékesebb alföldi köszméte és a hegyvidéki között, mely utóbbit általában kétszintes termesztéssel köztesként műveltek cseresznye-, alma- és diófák alatt. Szentendrén és környékén a századfordulón - a termesztés virágkora - kb. 1500 kat. holdon művelik, kisüzemi keretek között. A birtoknagyság 0,5-5,0 kat. hold között mozgott. Az újvilágot megjárt bányamunkások terjesztik el az ún. mélyültetést, amely erőteljesebb bokrokat eredményez. Pomáz és Leányfalu határában is folyt termelés, bővítvén a szentendrei „piszke-börze" kínálatát. E virágzó tájkultúrát egy csapásra tönkre tette az amerikai köszméte lisztharmat hazai megjelenése (1906: Brassó környékén észlelik először), hiszen 1909-ben már éreztette pusztító hatását Szentendrén is. Az Egyesült Államokban dolgozták ki az ellene való védekezést, a mészkénlé és a rézkénpor hatásosnak bizonyult Magyarországon is. Hazánkban is elkezdődtek e szerekkel a kísérletek. Sőt az FM behozatott több mint 200 külföldi fajtát, amelyek az egyes betegségekkel szemben ellenállók voltak, további kísérlet céljából. Ez az értékes fajtagyűjtemény az első világháború alatt megsemmisült. Jóllehet az 1960-as évekre az egykor hírneves köszméteültetvény száz kat. hold alatti területre szorult vissza, de nem tűnt el. Napjainkban is fontos termesztő táj, Gyöngyös és környékével együtt. Bár régi fényét egyelőre nem nyerte vissza; a termesztés hagyományára a helyi nemesítésű fajták utalnak. 39 38 DOBOS L. (1960): 6., HARMAT L. szerk. (1987): 12-13. Az európai fajok közül az- ssp. reclinatumhoz sok termesztett változat tartozik. Az amerikai fajokhoz tartozó Ribes aureum Pursch, a törzses köszméte, ribiszke alanya. (Csongrádon galagonyának nevezik.) 39 BARVINKO E. (1957): 10.: A termesztett fajták: szentendrei piros, szentendrei sárga - Szentendrén fehérnek nevezik. Két változata van: sárga és zöld színű. A szerző megjegyzi: „A köszmétetermesztés jövedelmezőségét bizonyítja az is, hogy 2-3 év óta évenként általában 4-5 kat. hold új telepítés van Szentendrén. Remélhető 133
