A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

De az elmúlt évtizedek során egyéb zöldségfélét is nemesítettek Pallagon, így a. paradicsomalakú zöld pallagi, a korai paradicsomalakú paprikafajtákat, egyúttal a pallagi nagylevelű sóskafajtát.

32 A Növényfajta-minősítő Tanács 1954. május 18-19-i tavaszi ülésén új nemesített fajtának ismerte el az M. silókukorica (JÁNOSSY 1954. 12. sz.) fajtát, melynek előállítója Manninger G. Adolf

33 aki az 1934-ben elkezdett nemesítést Pallagon fejezte be. E silókukorica fajta koraiságával és sokcsövűségével tűnt ki és már elismerése előtt is kedvelt növényfajta volt a Tiszántúl nagyüzemeiben. Egy kertkultúrában termesztett, „erdőből jött",

34 gyümölcsfélét kell még megemlítenünk, amelyik nemesítője révén kötődik Debrecenhez: a Heykál-féle folytontermő, vagy hónapos szamóca fajta.

35 túlszárnyalt e téren. Ami a többi tájfajtát illeti, a nagy múltú Balinkai a 19. század végén a téli káposzta etalonját jelentette. Már az 1950-es években eltűnőben volt a régi, jó hírű csurgói tájfajta a Mezőségen. Lásd: KARMACSI B. (1955): 75-76., JÁNOSSY Andor: Új magyar nemesített növényfajták. - Magyar Mezőgazdaság, 1954. 12. sz.. 12. 31 Harmat László szíves közlése: A Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen dolgozó nemesítők: Karmacsi Bertalan (1948-1956), Preczner Gábor (1948-1976), Harmat Lászlóné (1960-1987), Harmat László (19641974), Géczy István (1953-197...) Karmacsi Bertalan (1898-1977) Nagyaron - Szabolcs-Szatmár megye - született egy sokgyermekes parasztcsalád gyermekeként. Az érettségi után Igricibe került községi írnoknak. Majd a mezőcsáti főszolgabírói hivatalban dolgozott. 1924-től a Kertészeti Egyetem jogelődjének a hallgatója, ahol az oklevél megszerzése után gyakorlatvezető tanárként tevékenykedett közel két évtizedig. 1948-ban kutatónak nevezik ki Pallagra, ahol megszervezte a kísérleti telepet. 1957 március l-jével nyugdíjba vonult, de szaktanácsadóként továbbra is dolgozott. 1970-ben Budapestre költözött, s 1977. augusztus 15-én hunyt el. Mivel a Tiszántúl északkeleti részén komoly hagyománya volt a káposztatermesztésnek, jórészt erre alapozva működött a nagykállói nemesítő telep Szálai Zsigmond vezetésével. Hasonló tevékenység folyt Nyírtelken is. Ez adta az ötletet Karmacsi Bertalannak, hogy Pallagon is elindítsa a káposztanemesítést. A telepen fajtagyűjteményt állítottak össze, közel húszféle változatot, köztük tájfajtákat is. E munkálatokban segítőtársa volt Preczner Gábor (meghalt 1976. december 9.). A nemesítés további feladataiban nagy részt vállalt Harmat Lászlóné és Sütő Ibolya. (Géczy István szíves közlése.) Lásd még: HBN (1986): 293. sz. A pallagi telepen a nemesítés mellett a másik jelentős feladat volt a fajtafenntartás, amelybe bevonták a nagydobosi ezüstszürke sütőtököt, az indátlan bokor spárgatököt, a Delicatesse nevű uborkafajtéí, s az 195060-as években népszerű Fullcropp zöldbabot. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen folyó nemesítés „sikernövényeként" értékelhető a különböző zöldborsóinak előállítása. A debreceni világoszöld kifejtőborsó kinemesítése Ács Antal és Szabó Lajos munkájának eredménye, amely közel harminc év után is rajta volt az állami fajtalistán. 1971-ben jelent meg a debreceni sötétzöld fajta. A debreceni korai velőborsó 1976-ban vált ismertté, s a házi kertek kedvelt fajtájává vált. Az Erika nevű fajta szintén sikeres nemesítésnek bizonyult. Lásd: KAPÁS S. (1997): 231-32. 32 Harmat László szíves közlése. A paprikafajták nemesítésének megindításában jelentős érdemei vannak Karmacsi Bertalannak. 33 MANNINGER G. Adolf (1880-1954): Pallagon 1947-49 között a növénytermesztési tanszéket vezetett, majd 1949-1954 között a Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet irányította. Lásd: HBN (1986): 63. sz. 34 SURÁNYI D. (1985): 118-20. A szamóca különösen népszerű volt a 18. században. Csokonai Vitéz Mihály: A szamóca címen verset írt róla. Lásd: CSOKONAI V. Mihály munkái. Baltazár Dezső bevezetésével. Franklin Társulat. Bp., é. n. 76-77. 35 A kiskertész. FM kiadvány. Bp., 1911. 210., Angyal Dezső kertészeti munkái. II. köt. Gyümölcstermesztés. Vál. Mohács Mátyás. Bp., 1925.201. Heykálfehér néven említi, sőt 1870-ben keresztezéssel előállított egy piros változatot is. Ezek a fajták azonban nem Debrecenben születtek, s a köztermesztésben nincs róluk közelebbi adat. Életpályájáról lásd: HBN 81985): 33. sz. (A még élő leszármazottak szíves közlése alapján.) 131