A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

torpályi, Vértes, Kókad, Hosszúpályi községekben (ezenkívül a debreceni járási Újléta, Vámospércs, Bagamér, Álmosd községekben is)" - írja Erdei Ferenc. (Ua.) A paraszti táj kultúraként házi- és veteményes kertekben, valamint alkalmas szántóföldi talajon alakult ki a Hajdúság két sajátos növénykultúrája a zeller és a torma termesztése. A művelési mód lényegében nem változott, csak 1945 után nagyüzemi formát öltött, illetve követi az előző korszak gazdálkodási viszonyait, majd pedig az újabb tulajdonváltást is. Az 1960-1970-es években új növényfélék is beléptek - zöldborsó, paradicsom, zöldpaprika, sárgarépa-petrezselyem (bővült) - de ezek meghonosodása nem a hagyományos gazdálkodás keretei között formálódott, mivel 1989 előtt közel azonos - nagyüzemben dívó - művelési módok érvényesültek, beleértve a fajtakérdést is. Egyedül a zeller és a torma élte túl mezőgazdaságunk, sokszor politikai indíttatású nehézségeit, s így tradicionálisan őrzik vezető szerepüket a tájegység zöldségtermesztésében. A gyümölcsészetben Debrecen és környéke, a Hajdúsággal együtt korántsem ját(szott)szik akkora szerepet. A 19-20. században figyelemre méltóak az itt született, helyi nemesítésű fajták, amelyek közül egy némelyik országos hírnévre tett szert, noha többségük megmaradt a szűkebb régióban. A tárgyalt gyümölcsféleségek: meggy, alma, körte, kajszibarack, szilva, őszibarack, s a. földieper. A 20. században alakult ki a városban és határában a köszmétetermesztés, sajátos oltásmódszerrel, oltványtermesztési gyakorlattal. Mindez egyedülálló és egyúttal párját ritkító a világon, hogy e növénykultúra mily kiterjedten tenyészik a város övezetében, sőt tágabb körzetében. Nem beszélve arról, hogy egy-egy ültetvény akár több holdas földterületet is elfoglalhat. Debrecenhez kötődik a Canna indica, amelynek meghonosítása, nemesítésének elindítása Pohl Ferenc személyéhez fűződik, aki Pallagpusztát a hazai canna-nemesítés egyik központjává tette. A tájegység gazdasági növényei közül említést érdemel még a dohány. Tájfajtáinak sora jelzi, hogy ez a kapáskultúra a Hajdúságban, kiváltképpen a Nyírséggel határos homokos részeken, milyen fontos szerepet játszik. Itteni súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1897-ben Pallagon kezdte meg működését, az országban elsőként, a Magyar kir. Dohánykísérleti Állomás, Kerpely Kálmán vezetésével. Annak ellenére, hogy ezen a tájon a szőlőművelés és a borkultúra sohasem tartozott a gazdálkodás erősségei közé, érvényesült az érmelléki szőlőkultúra (VARGA 1975. 431-32.) hatása, különösen 1920 után. Ez a tény összeállításunk szempontjából csak annyiban érdekes, hogy a szőlőtermesztés szerepéhez mérten, mindig jelen volt Debrecen és környékén, valamint a Hajdúságban. A szőlő iránti vonzalmat vitte magával Görög Demeter is Bécsbe, s mint Hajdúdorog szülötte, létrehozta grinzingi fajtagyűjteményét, ezzel is segítve a reformkorban a magyar szőlőgyümölcstermesztés fejlődését. Szőlőoltványai eljutottak a történelmi Magyarország minden zugába. Feliratkozott azon magyarok sorába, akik külföldet járva, sőt ott élve, nem feledkeztek el a szülőföldről és hazajuttatták az általuk megismert, külföldön nemesített, szőlő- és gyümölcsfajtákat. Különösen érvényesült ez Debrecenben, ahol a Református Kollégium peregrinus diákjai jószerével nemcsak könyveket, hanem értékes oltványokat, magvakat is hoztak magukkal. A kerttípusokat (VARGA 1974. 388-96.) illetően számos változat alakult ki a történelem során, az önellátó parasztkertektől a 16-17. században virágkorát élő főúri, udvarházi zöldség-, gyümölcsés díszkerteken keresztül a magyar kertkultúrában mély nyomot hagyó bolgárkertekig. E parasztkerteknek már a bolgárkertészek megjelenése előtt is volt egy változata: a szántóföldi zöldségtermesztés, amely a 20. században több verzióban élt tovább, (Ua., 391-92.) más-más szerepet betöltve. A bolgárkertészet önálló ágazatként honosodott meg a Kárpát-medencében, ötvöződve a magyar kertészet hagyományaival. A termesztett növények köre, a tulajdon és üzemi viszonyok, a termelés célja, a műveléstechnika egy-egy típuson belül is keveredtek, tükrözve a hazai kertművelés sokszínűségét. De legalább ennyire sokrétű a honi gyümölcskertészet megjelenési formája is, (SURÁNYI 123