A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

Debrecen - az ellentmondásos megítélés ellenére - a 19. század második felében válik agrárjellegüvé, (VARGA 1983. 10.) vagyis ekkor jut vezető szerephez a mezőgazdaság, a kézművesség és a kereskedelem évszázados túlsúlya után. Amint Balogh István

3 megállapítja: „... az elsősorban kereskedő beállítottságú város a török hódoltság után - kényszerítő történelmi okok miatt - fokozatosan tért át a földművelésre s vált valóban paraszti jellegű várossá." Összeállításunkban elsősorban a kertkultúrát vesszük számításba. Az 1940-es évekből származó leírások szerint: (BALOGH 1973. 109.) „... a várost szőlőskertek övezik, és sok szép gyümölcsöt, kissé savanyú, de még iható bort adnak. Itt van minden valamire való polgárnak egy darabka szőleje és ide szokott különösen vasárnap délután kedvtöltés végett kisétálni." Mindebből arra lehet következtetni, hogy egy-egy tulajdonos birtokában lévő szőlőskert nagysága nem volt számottevő. Valószínűleg kétszintes művelést folytattak, így tudták - szőlősorok közé ültetve - elhelyezni, aránylag kis területen a viszonylag nagyszámú gyümölcsfát. (Ua., 97.) Ez a művelési mód a DunaTisza közén már hosszú idő óta dívik. Már a 17. század utolsó harmadából származó adatok is utalnak a szőlő- és gyümölcskultúrának a városban betöltött fontos szerepére.

4 Bár a 19. század végén a Debreceni Kertészeti Egylet egyik alapító tagja, Hetényi Kovács János, (ZELIZY 1882. 638.) megállapítja, hogy „...Debrecen lakosainak legnagyobb része földmívesekből áll. kik minden gondjukat a földmívelésre és baromtenyésztésre fordítják, ennélfogva a kertészkedésre kevés kedvet és érzéket mutatnak... Nagyon kicsiny osztálya az a lakosságnak, mely egyedül kertészkedésből él." Debrecenben a szőlő-gyümölcs- és zöldségtermesztés összességében - minden eredmény ellenére - megmaradt az önellátó gazdálkodás szintjén. Annak ellenére, hogy úgy a bel-, mint a külterületen jelen van a kertmüvelés, sőt a Közhasznú Munkáskertek Egyesületé''-nek megalakulá1 VARGA GY. (1983): 3., BALOGH I. (1973): 131.: „A cívis társadalom vitathatatlanul agrár-ipari jellegű, gazdasági léte legalább olyan mértékben támaszkodott a földmüvelésre, mint a kézműiparra. Lehet, hogy a korábbi századokban az áruközvetités, a kereskedelem egyes rétegek számára többet jelentett, mint e két foglalkozás, sőt a város gazdasága is ezen gyarapodott, de a 18. század eleje óta a város társadalmának alapvető jellegét a mezőgazdaság és a céhes ipar adta meg." 4 SZŰCS M. (1882): 7. - 1670. november 27-i tanácsi végzés: „Mester utcán kívül szőlőskertnek való helyet kell kiutalni." - 1671. szeptember 2-i rendelkezés: „Az alsójárásiak részére a téglavermeknél lévő búzaföldet szölöskertekül el kell osztani..." - 1675. április 1-i határozat: „A temetőn kívül lévő hegyes homokot (sívó) kötéllel mérjék fel, s illendőképp pénz nélkül osszák ki azoknak, kiknek nincs szőlőjük." 5 BERKI G. (1942): „Feltűnő, hogy Debrecen határában összesen 417 holdnyi kert találtatik, mi a lakosság által fogyasztható kerti termények mennyiségéhez képest igen csekély, mert nem jut egy lakosra csak 12 négyszögöl kertterület." - Lásd: SZŰCS M. (1882): 31. 1932-ben a Közhasznú Munkáskertek Egyesülete alapításának 25. évfordulóját ünnepelte Berki Géza elnök történeti áttekintést ad az addigi működésről. Az alapításkor 180 kat. hold terület állt a bérlők rendelkezésére, családonként 100-400 négyszögöl. A debreceni kezdeményezést a Földmüvelésügyi Minisztérium is támogatta, ráadásul 2000-4000 aranykoronával támogatta alkalmanként. 1926-ban meghosszabbítják a bérleti szerződés időtartamát, sőt újabb földterület kerül bérleménybe a várostól. Az egyesület elképzeléseinek megvalósításához kérte a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara anyagi támogatását is. A városban az 1930-as években 24 kertészeti telep működött. Lásd: BERKI G. (1932): 6-25. 1941-ben 157 kat. holdon termeltek zöldségféléket, s a gyümölcsfák száma közel 3000 db volt. Lásd: BERKI G. (1942): 6. E szociális indíttatású mozgalom több szempontból is hasznos volt, ugyanis a város tulajdonában lévő, de nem hasznosított földeken meghonosította a kertművelést; gyümölcsöt és zöldséget termeltek, egyúttal, még ha egy szűk réteg számára is, de munkát és bizonyos jövedelmet biztosított. Ami a kéltségeket illeti, a 18. században a város körül formálódnak a kertségek, amelyek később mint településegységek (városrészek) napjainkra is fennmaradtak. 1848 előtt alakult ki: Boldogkert, Csigekert, Csapókert, Homokkert, Köntöskert, Libakert, Vénkert, Tégláskert, Tócóskert, Újkert, Sestakert, Vargakert. Ezek bővültek az ún. utcagazdaságokkal, a nagyportájú lakóépületek házi kert120