A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya: A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége

szén a kor szokása szerint a kétmenetes (két egymás melletti helyiségsort tartalmazó), emeletes udvarházaknak legalább egy, de inkább két sarkát tornyokkal erősítették, s egyben díszítették, amit itt (a leírásból következően) hiányzott. A régi térképek is csak egy egyszerű téglalapot ábrázolnak, bár ezek nyilván nem túl részletezettek. A további kutatások tehát két irányban folytathatók: az ásatás kiterjesztésével és a XVII. század közepének reneszánsz építkezéseinek vizsgálatával, különös tekintettel a környékre, valamint a Rákóczi és Lorántffy család egyéb birtokaira. - Vízügy Központ. Árvízmentesítési munkák során az egykori Hídközi vártól keletre és a vízügy központja közötti magasparton a Berettyó és Ér közötti teljes szakaszon XI-XIII. századi faluhelyet lokalizáltunk. A Hídközi vár területéről talajbolygatás során bécsi hombár töredéke is került elő, amely a hencidai Helytörténeti Gyűjteményből bekerült a Déri Múzeumba. DMGysz.: 2000.74. PÜSPÖKLADÁNY - Egykor erekkel szabdalt, ma a térképeken „ Huszonnyolcas" (17. lelőhely) néven szereplő területen környezetéből kiemelkedő partos helyről őskori (újkőkori?) edények perem- és oldaltöredékeit gyűjtöttük a felszínen. Ugyanez a terület lakott volt a császárkorban is. Az itt élő szarmatákjellegzetes kerámia anyagának töredékeit - fül-, fenék- és oldaltöredékek - valamint házaik tapasztásából származó paticsdarabokat hoztunk be a múzeumba. DM ltsz. IV.98.55.1-8. - A Kistag (15. lelőhely) nevű határrészen; a Kisfenéki és KissőrefÖldi csatorna között egykori vízállás melletti hosszan elnyúló enyhe kiemelkedéseken későbronzkori (i. e. 2000-700) telepnyomokat regisztrálhattunk. Ugyanezen a területen császárkori szarmata (i. sz. II-IV. század) edények jellegzetes fül-, perem- és oldaltöredékei jelzik a terület megtelepültségét. Egyelőre még be nem azonosított nevű Árpád-kori (XI-XIII. század) faluhelyet is lokalizálhattunk ebben a térségben. A falu a XVII. században pusztulhatott el, legalábbis az előkerült kerámiaanyag erre enged következtetni. DM ltsz. IV.98.53.1-14. A MOL nyomvonalon meginduló földmunkák során a germán gepidák temetőjének egy sírja is előkerült. 1. sír Nő sírja. Csontváz hossza (vállcsúcstól) 145 cm, mélysége 90-95 cm, tájolás DNY-ÉK 60'. Háton fekvő, nyújtott helyzetű váz. Jobb kar a medencelapát mellett lóg le, kézfej a jobb combcsont felső végére támaszkodik. Bal kar szorosan a test mellett. Alkar alsó harmada és kézfej a bal medencelapáton és a szeméremcsonton nyugszik. A bal combcsontot a találó bolygatta meg. A két sarokcsont csaknem teljesen összeér, lábfejek kissé oldalra dőlve lógnak le. A lábfejek csontjai szorosan egymás mellett helyezkednek el, amely egykori lábbeli meglétét igazolja. A sír fej felőli végét megbolygatták, a ráásott rablógödör nyoma jól látható. A jobb alkarcsont és az arckoponya és az állkapocs hiányzik. Melléklet 1. A bal lábfejtől néhány cm távolságban korongolt, szürke színű, hurkás peremű, mélyen ülő gömbölyű hasú füles edény. Füle letörött. -2. A jobb kézfej előtt lapos orsókarika. -3. A csontok felszedésekor a gerincoszlop bal oldalán, a lengőbordák fölött kisméretű ezüstfibula. DMGysz: 2000.76.1-3. 98