A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Juhász Lajos: A debreceni Köztemető természeti értékei

iparvágány és egy nagyfeszültségű vezeték paszta, mindkettő főként a BIOGAL-t kiszolgálva. Ezek a beruházások részben (a Klinikák és néhány egyéb kisebb egység kivételével) többnyire már 1945 után létesültek. A Nagyerdőből azonban már Debrecen város 1924-ben kelt határozatával kiszakított egy jelentős darabot. Ekkor fogadta el ugyanis a városi közgyűlés a város új temetőjének a helyét. A kialakított tervek alapján 1927-ben elkezdődött a ma is működő Debrecen városi Köztemető építése. A kivitelezés egy része 1928-ban lezárult, ekkor a teljes bekerítés is megtörtént, fizikailag is elhatárolva a területet a Nagyerdőtől. A Debreceni Köztemető napjainkban is üzemel, a város egyetlen ilyen jellegű létesítménye. A védett Nagyerdő közvetlen határán, a betonkerítéssel történő elválasztás nemcsak a fizikai határt jelent, hanem a védettség kiterjedésének határát is. A Köztemető azonban, amelynek fás növényállománya genetikusan teljesen a Nagyerdő részét képezte, még ma is emlékeztet az eredetire, azaz a nagyerdei környezetre. A magyar természetvédelem jelenlegi működését elsősorban az 1996. évi LIII. törvény határozza meg. E törvény 22. paragrafusa szabályozza a természeti értékek védelmi nyilvánításának módját. E szerint: „Kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekből, valamint biológiai sokféleség megőrzése céljából arra érdemes: a) vadon élő szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket; d) növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi és botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat; kJ természethez kötődő kultúrtörténeti emlékeket." A temetők természetvédelmi jelentőségét mutatja, hogy a fenti törvény, valamint az előzőleg hatályos rendelkezések értelmében számos temető egyben természetvédelmi oltalmat is kapott a természeti, valamint a kultúrtörténeti értékeinek megóvása érdekében. A jelenlegi védett területek között számos „élő" vagy felhagyott temető található. Tanulmányunkkal azt kívánjuk bemutatni, hogy a Debreceni Köztemető területe - amely a védett és országosan ismert Nagyerdő DK-i részéből került kialakításra - milyen főbb természeti értékekkel jellemezhető, ezeknek milyen veszélyeztető tényezői ismertek és melyek azok a lehetőségek, amelyekkel a meglévő természeti értékek megóvhatok és gyarapíthatók IRODALMI ÁTTEKINTÉS A Debreceni Köztemető természeti értékeihez kapcsolódó leírások leginkább a madárvilággal és a Köztemetőnek is helyet adó Nagyerdő területével kapcsolatosak, külön a Köztemetőben megfigyelhető madárvilágot, egyéb természeti értékeket csak részben közölnek. A Nagyerdő, mint ritka és különleges növények és állatok élőhelye, méltán felkeltette a természet értékeivel foglalkozók figyelmét. BÁRSONY (1934) a debreceni erdők madárvilágának leírásában a nagyerdei madárvilágot is érinti. NAGY (1931, 1936) részletes listát is közöl a Nagyerdőben megfigyelt növény- és madárfajokról. További megfigyeléseket ismertet UDVARDY (1939), HANKÓ (1940), SÁTORI (1941). ARADI (1963) elsőként közli a kis héja nagyerdei fészkelését, ami országosan is új adatnak számít. BOZSKO (1968) a Nagyerdő KLTE Botanikus Kertjére eső részét vizsgálta madártani szempontból, részletes fajlistát közölve. A Nagyerdő madárvilágát alapos elemzésnek veti alá FINTHA és ARADI (1971). Kutatásaik eredményeképpen a teljes nagyerdei ornisz ökológiai, élőhelyi értékelésre kerül, részletes előfordulási adatokat is közölnek. Ez a munka alapnak 8