A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya: A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége

tottuk, hogy a felszínre került falmaradvány, az épnek tekinthető boltozatos pince, a faragott kőemlékek és a habán kályhacsempe darabok megyénkben eddig egyetlen és egyedi építészeti emlékei a XVII. század későreneszánsz - korabarokk stílusban épített várkastélyainak. A jelenlegi Hajdú-Bihar megye településein, függetlenül attól, hogy a megyét alkotó korábbi közigazgatási egységek mik voltak - Bihar megye része, Szabolcs megye része, a Hajdúkerület - sem a városokban, sem a falvakban egyáltalán nem találhatók XV-XVII. századi, tehát reneszánsz korabarokk stílusban készült fennálló építészeti emlékek. A legrégebbi egyházi (templomok, kápolnák stb.) és világi (kastélyok, kúriák stb.) építészeti emlékeinket - nem bővelkedünk bennük mind a XVIII. század utolsó harmada után emelték. Jelentős objektumok, mint például a nagykereki „Bocskai várkastély" többször átépített formájukban a múlt századra jellemzőek. De nincsenek reneszánsz - korabarokk romos emlékeink sem. Ezért tarthatjuk talán az elmúlt évek kiemelkedő régészeti - építészettörténeti eredményének a „Hídközi vár" maradványainak feltárását. (M. NEPPER-LÓKI-RÁCZ 2000, II. 43-63) Az ásatás a csatornázott Ér, valamint a szabályozott Berettyó közötti területen áthaladó Rákóczi utca egyik telkére esett. A régészeti kutatás a 8. számú ház telkének épülettel nem fedett teljes területére kiterjedt. Az előkerült falszakaszokat és épületmaradványokat egy 25 x 33 méteres területen rögzítettük. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az udvarház felmenő falait az alapozásig mindenütt visszabontották, tégláit, köveit széthordták építőanyagnak, ezért leltük meg csak az alapozást, valamint a Rákóczi utca 8.szám alatti ház telkén valamint a 6.számú ház alatti területen az egykori pince egyegy helyiségét. Az ásatások során fémanyagot egyáltalán nem találtunk, viszont nagy mennyiségű kerámia anyag, kályhacsempe- és üvegtöredék került elő az egykori pince betöltéséből.

20 A közelmúltban végzett ásatás sajnos egyelőre nem lehetett teljes körű. A vár maradványainak jó része ma a később épült lakóházak és az út alatt húzódik, az erődítés vonala jórészt magántelkek kertjében ismerhető fel. Megmaradt a ház pinceszintjének egy boltszakasza teljes egészében, amelyet máig is pinceként, raktározásra használnak. A régészeti kutatás az ehhez csatlakozó pincék további maradványainak részleges feltárását eredményezte. Ezekből a falszakaszokból és boltozatindításokból csak annyi állapítható meg bizonyosan, hogy valóban az egykori „hídközi vár" maradványai lehetnek, de sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy az egész épületről képet alkothassunk. Az Ér hídjától kezdődően a lakóházak, kerítések építésekor egykori épületek nyomaira bukkantak az ott lakók. Feltehető, hogy a szomszédos lakóház pincéje is része lehetett az egykori várnak, mert hasonló szerkezetű a másik pincével, de itt a kutatást a tulajdonos nem engedélyezte. A vár azonosítása tehát megtörtént, s csak remélhetjük, hogy további kutatásokra is lesz majd lehetőség. A várat, erődítésével együtt számos régi térkép ábrázolta. Ezekből, és a faluszerkezeti elemzésekből kiderül, hogy a vár Pocsaj régi településrészétől kissé nyugatabbra helyezkedett el, befészkelve magát az Ér és a Berettyó összefolyásába. Ennek több oka lehetett: az egyik a vízfolyásokkal, mocsárral körülvett terület jó védhetősége, a másik pedig az országút, amely éppen itt haladt át a két folyó hídjain (innen a „hídközi vár" elnevezés), s így a vár ezt is közvetlenül ellenőrizhette. Olyannyira, hogy az erődítés négyszögletes vonala rátelepült az útra, vagyis az út áthaladt a váron. A vár egykori épületének illetve a területet körülfogó sánc helyének azonosítása a rendelkezésre álló, különböző időpontokban készült két térkép segítségével történt. Az egyik színezett kéziratos térkép, amelyet tanulmányozhattunk, a múlt századi vízügyi munkálatok előtti állapotokat tükrözi. Ezen a térképlapon jól kivehetők az egykori folyókanyarulatok, folyóhátak, utak, sőt a sánc pontos helyzete is. 20 Itt mondok köszönetet Gerelyes Ibolyának (Magyar Nemzeti Múzeum) a kerámiaanyag meghatározásában nyújtott segítségéért. 80