A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya: A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége

2. sír Csontváz hossza 160 cm, mélysége 180 cm, tájolás ÉNy-DK 4500' (É-ra 16'). Háton fekvő, nyújtott helyzetű férfi közepes megtartású csontváza. Koponya jobbra dőlt, állkapocs leesett. Karok nyújtva a test mellett, bal alkar vége a bal medencelapát alatt. Melléklet nélkül. EBES - CURVER. A 4-es műútról az ebesi ÁFOR telepre vezető út mindkét oldala régészeti lelőhely. Az első leletek 1971-ben kerültek be a Déri Múzeumba, amikor a bekötőút építésével megbolygattak egy nagykiterjedésű római császárkori szarmata telepet. A műanyaggyár alapozásával párhuzamosan, amely a bekötőút és a 4-es főút szögletében helyezkedik el, szondázást végeztük. A helyszínelés során az általunk rögzített császárkori objektumokból edények díszített és díszítetlen oldaltöredékei kerültek elő viszonylag kis számban, jelezve, hogy a telep széle az építkezés és a 4-es út közé esik. A szondázás során kiderült az is, hogy a középső neolitikum közepére datálható telepjelenségek is előfordulnak a területen. DM ltsz. IV.98.56.1- 95.1. GÁBORJÁN - Földvár.

I6 A Földvár-dűlőben, a Holt-Berettyó partján a 0102/2 helyrajzi számú terület évtizedek óta történeti-régészeti védett területként szerepelt s mint ilyen a telekkönyvi bejegyzése is megtörtént. 1994-ben a terület, mint pedagógus illetményföld, kukoricával volt bevetve s ezt megelőzően a területen mélyszántást végeztek a föld használója szerint. 1995 tavaszán a letört kukorica beszántása után a falu polgármestere és jegyzője a fent említett területről nagy mennyiségű cserép, embercsont és téglatöredék előkerülését jelentette be a Déri Múzeumba. Az Árpádkori edénytöredékek és habarcsos tégla alapján elkezdődött a Gáborján falu mellett épült, az Árpád-kori birtokos Gyovad nemzetség 1217-ben már írott forrásban szereplő, és egy földvár közepén épült monostorának felkutatása. A munkálatok 1996-ban is folytatódtak, s ennek eredményeképpen a gáborjáni XII. századi nemzetségi monostor épületegyüttesének pontos elhelyezkedése és kiterjedése tisztázódott. A jól követhető alapozásmaradványok - annak ellenére, hogy a korábbi géppel végzett földeihordás jelentős kárt okozott - lehetővé tették a kolostor, a hozzá tartozó körtemplom építésének, valamint a kolostorudvaron belüli és a falakon kívüli téglakeretes sírok időbeli viszonya megállapítását. Kitűnt, hogy a kolostort és a templomot egyszerre építették. Megismertük az alapozás technikáját is. Sárga agyag döngölésbe szabályos rendben ép, egész téglákat helyeztek el három sorban, közöttük szintén agyagdöngölés volt. Az alapozás átlagos szélessége 120 cm, átlagos megfigyelhető mélysége 80 cm volt. A falusi templomokétól elütő, szokatlanul erős és gondos alapozás bizonyítja, hogy itt komoly épületeket emeltek. A kolostorépület fellelt négy helyiségéből egy kitűnik jelentős méreteivel. Bizonyosan refektórium volt. A téglakeretes sírok kialakítása is eltér a megszokottól. A téglakeretet 6-8 sor téglából készítették. A lapjára fektetett egész, ép téglákat habarccsal kötötték. Leggyakrabban a sírok belső oldalát is besimították habarccsal. Sok utántemetkezést találunk. Ilyen esetben gondosan bontották meg a korábbi téglakeret egyik végét, legtöbbször a láb felőlit. Itt azután a keretet vagy ugyancsak 16 Déri Múzeum Régészeti Adattára: 368-97. 64