A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Balogh László emlékezete - Szablyár Ferenc: A rovatvezető

mint ahogy Márai Sándor írja Föld... föld c. emlékiratában. Nemcsak a megszólalás, a hallgatás is bűn lehetett a hatalom szemében. Bár ezek a tartózkodók nem voltak annyian mint a walesi bárdok, hangjuk hiányzott az irodalomból, a sajtóból. Rájuk azért is szükség volt, mert a tartózkodókkal szemben megjelentek a fordított walesi bárdok, akiknek szerényebb tehetsége magabiztos gátlástalansággal is párosul. És mit jelentett az, hogy az értéket jelentő írókat kellene megszólaltatni? De kinek mi az érték. Nem véletlenül jegyezte fel a rovatvezető a kinevezése után: „Megdermedtem és tépelődő lettem". Úgy érzem, ez a tépelődés teljesen sohasem szűnt meg Balogh rovatvezetői lelkiismeretében. Az irodalompolitika szorítása csak lassan engedett, s tulajdonképpen sohasem szűnt meg. 1965-ben, amikor én a rovathoz kerültem, a kortárs irodalom már kínált minőségi válaszokat. A Debrecenbe került Balogh-hagyaték levelezési anyaga jól eligazíthatja a kutatót a megbékélési folyamat hiteles értékelésében. Sok levél bizonyítja, hogy a tartózkodók megszólaltatásában milyen szerepe volt a rovatnak. A szerény, de mondhatnám azt is, hogy szegényes visszavonultságban élők közül idézem a néhai Vajthó Lászlót, a hajdani debreceni egyetemi magántanárt, akinek olyan sokat köszönhetett a kortársirodalom, s aki a hatvanas években nyugdíjasként tengődött Budán, a Kiss János utcai otthonában. Egyik 1969-ből való leveléből idézek: „Örülök, hogy tetszett szerdai megemlékezésem. A tiszteletdíj is erről tanúskodott. Lator László nemrég megküldte a Kalandok, szenvedélyek c. fordításkötetét, a napokban verseskönyvét, a Sárangyalt. Lermontov-fordításairól már írtam annak idején. Újabban nagyon bizalmatlan vagyok folyóirataink kritikai rovatával szemben. Ha Lator László verseire is sor kerülne nálatok, ne felejtsd ki a műsorból a Fa a sziklafalon-t. Az egész kötetből ez kapott meg leginkább, talán mert az én sorsomat példázza. Még egyszer köszönöm a jószívességet s Lacival és a kedves magyar osztállyal szívből ölellek: Laci bácsi." Az egyenlőre csak elképzelt, majdani rádiós leveleskönyvnek szürkébb és kérdőjelesebb lapjai is lesznek. Hiszen mennyi minden indíthatott vitát a rovat és a külső munkatársak között a művek értékelésén túl: a műsor terjedelme, az adás időpontja, a csúcsidő és a holtidő értelmezése, a tiszteletdíj, a műsorkörnyezet és így tovább... A szöveghűség különösen fontos elvünk volt, főleg a klasszikusnak számító verseknél. Ez rovatvezetőnk filológiai érzékenységének is köszönhető. Ennek köszönhettem, hogy egyszer a kezembe vehettem az akkor még a Nemzeti Múzeumban működő Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában a Buda halála eredeti kéziratát. Rovatvezetőnk kételkedett a szöveg pontosságában. Ugyanis az ötödik ének egyik strófája, mely Etele és a kis Aladár közös játékáról szól, a kritikai kiadásban így szerepelt: „Majd apja emeli vén keze paizsára". A kéziratból aztán valóban fényderült a kiadás hibás voltára. Az átíró ugyanis az igeképzőből melléknevet csinált: „Majd apja emelvén keze paizsára." Ugyanígy még furcsább a kritikai kiadásban az a sor, mely szerint a keblét lengeti a szellő, holott eredetiben így állt: „Már lengeti leblét a hűs reggeli szellő." A főváros és a vidék ellentéte, a kulturális lehetőségek különbsége nem újkeletű. Ismert a niklai remete, a szemérmesen tartózkodó Berzsenyi példája, aki Széchenyi István látogatásának hírére azt írta a grófnak: „Ne jöjjön Méltóságod Nikiára! Nincs ott egyéb, mint görög szegénység, lírai rendetlenség, pipafüst s egy durva demokrata". A fordulat évei nem javították, hanem nehezítették a vidéki író helyzetét azzal, hogy a magánnyomdákat megszüntették és az irodalmi társaságokat feloszlatták. Ismét időszerűvé váltak Katona József panaszai a nyomtatásbeli szükségről és a cenzúráról. A vidéki írók ezekben az években nehezebben juthattak szóhoz és nagyobb példányszámban megjelenő folyóiratokhoz. A rovat egyik érdeme, hogy enyhítette ezt a kirekesztettséget. Talán éppen itt, Debrecenben nem kell mondanom, mennyi rádióműsor és felvétel kapcsolódott ehhez a városhoz. Lehet, hogy volt ebben 427