A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

ták, hogy művelődés és szórakozás nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak. „Lelkünkben meg lévén győződve a' főiskolánk körében fennálló Olvasó Társulat czéljának jótékony voltáról és fájdalom érezve ezen társulatnak különösen a legközlebbi időkben, a' tanulóifjúság igen kevés része általi méltányoltatását: legfontosabb óhajtásunkká, sőt feladatunkká lön, ennek körét menél inkább szélesbiteni." Ennek eszközét pedig szórakozási lehetőség megteremtésében, jelesül egy tekeasztal felállításában látták, mégpedig azért, mert ,jól tudjuk, hogy pályatársaink erkölcsi süllyedésének - s éppen ezért a' tudományos miveltségbeni hátramaradásuknak is, - fő oka bizonyosan nem más mint az, hogy az iskola falai között semminemű szórakozásra alkalmat nem találva" a falain kívül keresi ennek módját. (OLVASÓ...)

31 Mindezzel párhuzamosan a tekintélyre alapozott tanári magatartás is erős kritikákat kapott. Rumy Károly többször említette Kazinczynak, hogy volt tanárával, Budaival szembeni legfőbb kifogása, hogy nem tudott/nem akart diákjaival közvetlen viszonyba kerülni. (BORZSÁK 1955. 131.) Péczely egyenesen a kollégái terrorizmusáról beszélt.

32 Sárvári Pál sorsán keresztül pedig azt is láthatjuk, hogyan élték meg e változást azok, akiknek a Kollégium hagyományos rendje és ezen belül a tanári tekintély szent és sérthetetlen volt. Rossz érzése és elkeseredettsége azonban nem volt minden igazság nélkül való, hisz nemcsak ő látta úgy, hogy radikálisan romlik a tanulók erkölcsi magatartása és a tanuláshoz való viszonya, hanem a diáktársaságok vezetői, a diákság elitje is. A tekintélyelvvel szemben Péczely a nyilvánosságra támaszkodott: ,,[m]inél több felől, 's több módon nyilatkozik a' köz vélekedés: annál kevésbé merik ellenfeleimet a' Felsőbb oskolai Directional a rokon gondolkozásuak pártolni", ,,a' publica opinio mellettem van; ez nekem, 's hogy a' közügy veszekedésünkből minden esetre nyert, elég."

33 Nemcsak az adott ügyben számított Kollégiumon kívüli támogatók segítségére, vagyis nem pusztán taktikai megfontolás vezette, hanem elvi álláspontot is rögzített, annak a felismerését, hogy az iskolában történtek nem tekinthetők pusztán a Kollégium belügyének, hanem a nyilvános okoskodás tárgyát alkotják. Mivel az egész társadalom számára haszonnal járhat ez a (s minden hasonló) vita, szükséges a nyilvánosság és joga van bárkinek elmondania véleményét a kollégiumi oktatásról. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Péczely a Csokonai-síremlékre való gyűjtéssel szemben álló professzorokról és a kollégiumi állapotokról szóló tudósítása megküldésekor neve elhallgatását kérte Toldytól, hogy legyen majd választási lehetősége magát vagy valaki mást, aki nevét adná, szerzőként megnevezni. Bizonytalansága oka talán a hazai nyilvánosság kialakulatlanságban keresendő, hisz ő maga csöppet sem kételkedett a nyilvánosság szerepében és fontosságában, abban, amit a kollégiumi oktatás és művelődés megreformálásban játszhat: „Ideje volna már egyszer, hogy lássa a világ, egy ilyen nagy tudományos intézetben, mint ez a mienk, mik is történnek; s' esmérje némely vonalokban legelább azon Urakat, kik legközelebb itt helyben, de azon kívül is az egész széles M. Hazában minden szépet, jót, ha uj, s' megfordítva csirájában megfojtani igyekeznek..."

34 Péczely azért bízott a nyilvánosságban, mert hitte, hogy olyan kontrollt jelenthet, ami józanabb, mérlegelőbb döntésekre sarkallhatja a professzorokat és a konzisztóriumot is, mintha enélkül, csak belügynek tekintenék a Kollégiumban történteket. Reménye igazolódott is, hisz a konzisztórium a felek közti megegyezésre törekedett. A nyilvánosság társadalmi tényezővé válása a születő félben lévő polgári társadalom hírnöke, ahol a társadalom egésze szempontjából is értelmeződnek és értékelődnek a helyi ügyek is. Péczely is ezért tekinthetett a kollégiumi professzorok magatartására úgy 31 A főiskolai tanulók Olvasó Társulata kérelme 1847. december 8. TtREK R 717. 12 Péczely József levele Schedel Ferenchez, 1835. december 30. VARGHA 1960, 365. 33 Péczely József levele Schedel Ferenchez, 1836. január 19. VARGHA 1960, 379. 34 Péczely József levele Schedel Ferenchez, 1835. december 2. VARGHA 1960, 363. 412