A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

nemzeti, a részleges, de ilyenként mégis egyetemes, új irodalomértelmezés. Nemzetit és egyetemest a társaságok sem egymással szemben álló entitásként foghatták fel, ahogy ezt az egyik dolgozat címe is mutatja: „Párhuzam a hazafiság és világpolgárság közt erkölcsi szempontból tekintvén a két eszmét". (BODOLAY 1963, 467.) Az irodalmi társaságok és Péczely többször is komoly konfliktusba került tanári karral. E konfliktusok jól megvilágítják a Kollégium ekkori szellemi arculatát. Péczely többször panaszkodott pesti barátainak a Kollégiumban uralkodó hihetetlen mértékű apátiára. A Lant kiadása miatt folyton ellenérzésekbe ütközött, a negyedik kötet kiadására már úgy kellett „még egyszer utoljára" magát rávennie.

27 Az Atheneumra is mindössze csak két előfizetőt tudott szerezni.

28 A Kisfaludy Társaság által kiadandó Csokonai-kötetet kapcsán „szeméremmel" kellett szabadkoznia, „hogy az iskolában és iskolán kívül tett... felszólításom után is, magamat leszámítva, több preanumeranst háromnál szerezni nem tudtam".

29 Csokonai síremlékének felállítására indított gyűjtését sem nézték jó szemmel. Toldynak 1840-ben írt levele arra is rávilágít, hogy a kollégium professzorai leginkább azért nehezményezték az önálló irodalmi törekvéseket, mert az irodalom elvonja a diákokat a tanulástól. A Kisfaludy Társaság említett pályázata után egyik tanártársa azzal mentegette diákjai csekély előmenetelét, hogy Péczely hatására az ifjúság „csak balladáz".30 A modern irodalom térnyerése iránti ellenszenv oka vélhetően az volt, hogy általa olyan eszmékkel és igényekkel fertőződött meg a diákság, amik veszélyeztették a Kollégium hagyományos rendjét. Erre utal az élete végére megkeseredett Sárvári Pál önvallomása is, aki a fegyelem lazulásának okát egyenesen a „diétái ifjúság" hatásával magyarázta. (TŐRÖS 1931, 152.) A diáktársaságok, Péczely és a Kollégium összeütközésének legfőbb oka mindenek előtt az volt, hogy a tanári kar rossz szemmel nézte a diákok önállósulási törekvéseit: munkáiknak felolvasását és megjelentetését. Ebben befolyásuk csökkenésének veszélyét látták. A Csokonai-síremlék kapcsán kirobbant vitában egyértelműen meg is fogalmazták ezt: „mi a' nevelői bölcsességet nem abban tartjuk: hogy az Ifjúval magát tudósnak képzeltessük, minekelőtte tanúit volna; hogy azt iróvá tegyük, míg az oskolai gyakorlásokon sem ment keresztül; hogy az életbéli praxisba bele vonjuk, minekelőtte oskoláját végezte volna; és arra szoktassuk, hogy igazgasson, minekelőtte engedelmeskedni tanúit volna [...], hanem inkább abban, hogy a'szerfeletti magában bizakodásra természettel hajlandó ifjúságfot] [...] szerénységre, és a' mások, kivált az ő felette hoszszas tapasztalással, és életbőlcsességgel gazdag Öregek, 's Elöljárók, és Felsőbbek megbetsülésére, tiszteletére, és arra szoktatódjék, hogy gyakorolja ugyan magát az árnyékban, de ifjú próbatételeiről szerfelett sokat ne tartson, és azokkal világ eleibe lépni nagyon ne siessen..." (VARGHA 1960, 372.) A professzorok tehát az irodalom esetében is a tudásszerzés tudományokat jellemző módja alapján ítéltek. Vagyis azt gondolták, hogy a művészethez nemcsak született tehetségre van szükség, hanem mindenek előtt alapos elméleti felkészültségre és gazdag irodalomtörténeti ismeretekre. Ebből következően a hagyomány szerepét látták döntőnek, meghatározónak az egyéni invencióval szemben. S ezzel összefüggően a(z iskolás) klasszicizmus felől ítélték meg az új irodalmi törekvéseket, amelyek pedig alapjaiban más ízlést, irodalomfogalmat és a hagyományhoz való új viszonyt tételeztek. A késő felvilágosodás szemüvegén át nézve a romantika jegyében születő művek számukra érthetetlenek és elfogadhatatlanok voltak. Azt a klasszicista elvet ajánPéczely József levele ismeretlenhez, 1834. január 14., Péczely József levele Toldy Ferenchez, 1835. július 23. BALKÁNYI 1904, 64., 71. Péczely József levele Toldy Ferenchez, 1837. január 16. BALKÁNYI 1904, 78. Péczely József levele Toldy Ferenchez, 1844. december 13. BALKÁNYI 1904, 323. Péczely József levele Toldy Ferenchez, 1840. április 16. BALKÁNYI 1904, 201. 409