A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske természeti viszonyai és növényvilága

vetkeztében. Az árterek növényzete még megőrzött valamit eredeti állapotából, de a lecsapolások után nagy része elszikesedett, kialakult a sziki növényzet. A legsajátosabb flórájú homoki tájak nagyrészt erdőtlenné váltak, a löszterületek pedig teljesen mezőgazdasági művelés alá kerültek. Ez a Crisicumra jellemző botanikai, ökológiai „elszegényedés" Derecske határára is érvényes, mint az az eddigiekből is kitűnt. Vannak azonban olyan területek, quasi refugiumok, ahol az ősi flóra, még ha nyomokban is, de fellelhető. A VIZEK ÉS VÍZPARTOK NÖVÉNYVILÁGA Derecske határának nagyobb része az egykori Sárréthez kapcsolódott. Ezért elsőként vizsgáljuk meg a jelenlegi vizek és vízpartok növényvilágát. A legnagyobb szabad víztükörrel rendelkező vizek: a Derecskéi víztározó vagy Halastó és a Téglagyár környéki egykori agyagbányák három állandó vízfelülettel rendelkező tava. Fontos élőhelyek a folyások: a Derecskéi főcsatorna, a Kalló, a Kati ér, a Kösely, a hozzájuk kapcsolódó csatornarendszerrel. Ezek rendszeres karbantartása azonban akadálya a természetes növénytársulások kialakulásának, felépülésének. A mélyebb állóvizeken megfigyelhetők az úszó hínártársulás növényei: a békalencse (Lemna minor, Lemna trisulca), a vízen lebegő békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a sekélyebb részeken pedig egy fonalas zöldmoszat, a békanyál zöld tömegeit vehetjük észre. Mintegy 1 cm átmérőjű ovális leveleiről jól felismerhetjük a víz színén úszó rucaörömöt (Salvinia natans). Közelebbről megnézve ez a kis növény három levélből áll. Kettő a víz színén úszik s belőlük rövid, lágy szőrök állnak felfelé, a harmadik levél pedig gyökérszerűen sallangos és a vízben van. A lebegő hínár egyik jellegzetes növénye az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum). Megfigyelhetők a derecskéi vizekben a tündérrózsahínár növényei is, mint a vízitök (Nuphar lutea) vagy a békaszőlő (Potamogeton natans), de a tündérfátyol (Nymphoides peltata) is. A sekélyebb vizekben, a vízpartok közelében az egyre ritkább nyílfű (Sagittaria sagittifolia) különös alakú leveleit figyelhetjük meg. Egyes sekélyvizű öblöket szinte elborít a kolokán (Stratiotes aloides). A nádasok víz felőli szélein az ágas békabuzogány (Sparganium erectum), a vízi hídőr (Alisma plantago aquatica), a part közelében pedig a virágkáka (Butomus umbellatus) lilás ernyői tűnnek fel. Itt él a mocsári galaj (Galium palustre), a mocsári lórum (Rumex palustris), a mocsári ecsetpázsit (Alopecurus aequalia), a mocsári mételykóró (Oenanthe aquatica), a fekete csucsor (Solanum dulcamara), a vízi peszérce (Lycopus europeus). A nádasok partközeli szélein a nyári hónapok egyik dísze a mocsári füzike (Epilobium palustre) bíborszínű virágzata. Sok helyen növi be a partközeli részeket a keserűfű (Polygonum aviculare). A szikes talajokon átfolyó vizek partjain virít a gyönyörű sárga színű mocsári vagy sárga nőszirom (Iris pseudacorus). A nedves vízpartokat kedveli a szerény sárga virágú pénzlevelű lizinka (Lysimachia numulina). A nád a népi mondás szerint azokat a helyeket kedveli, ahol a lába hideg, a feje tüzes. Ez azt jelenti, hogy a mélyebb, hidegebb vizeket szereti, ahol ez nincs, ott inkább a széleslevelű (Typha latifolia) és a keskenylevelű (Typha angustifolia) gyékény veszi át a szerepét. Ezt Derecskén is megfigyelhetjük, a Halastónál, a téglagyári tavaknál és a vízfolyásoknál is. Egy érdekes növény is él a derecskéi vizekben, mely a lebegő hínár-társulásba sorolható, a sötétsárga pártájú rence (Urticularia vulgaris). Levelei hajszálfinom sallangokra szeldeltek, melyek között tömlőcskék vannak, virágai a vízből kiálló száron gyér virágú fürtökben állnak. Húsevő növény. A rovarokat a levelek közötti hólyagocskák ejtik csapdába, ezekben a környezetnél alacsonyabb a légnyomás s a rajtuk lévő „csapóajtó" , ha egy kis vízirovar hozzáér az érzékelő 39