A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

nyelvű művelődés jelentőségének felismerését teológiai megfontolások is támogatták, az Isten és a hívő közvetítést nem igénylő kapcsolatának hite ugyanis szükségessé tette a Biblia lefordítását, ennek ellenére a magyar nyelv oktatási és művelődési nyelvvé válása nagyon lassan ment végbe. Közismert, mikor 1796-ban az Egyházkerületi Közgyűlés a magyar nyelv oktatásban való bevezetéséről döntött, Sinai Miklós így kiáltott fel: „via ad barbariem". S a maga - a műveltség a klasszikusok ismeretével való azonosítása - szempontjából igaza volt, s egyben azt is láthatóvá teszi, hogy a magyar nyelv kérdése jóval túl mutat az oktatás keretein. Sinai reakciója világossá teszi, hogy olyan művelődési szisztémáról volt már ekkor szó, melyben műveltség és közösség között minden szándék ellenére is szakadék tátongott. A műveltség és művelődés nyelve ugyanis a latin volt, míg az utóbbi a magyar nyelven keresztül szerveződött meg és általa volt fenntartható. Azért lehet joggal szakadásról beszélni, mert a diákok és a hívek jelentős részétől meglehetősen messze állt a latinon alapuló műveltség. Schwartner, aki alapos leírást készített a debreceni és kollégiumi állapotokról, maga sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen a parasztgyerekek latinnal való küszködésén. A hasadásra való reflexió először az oktatás területén következett be. 1796-ban már azért döntött az Egyházkerületi Közgyűlés a magyar nyelv mellett, mert a latin akadályozza a tanulást: nehezíti a megértést és lassítja az előrehaladás ütemét. E vitában Domokos, aki a legfőbb szorgalmazója volt e döntésnek, a professzorok véleményére hivatkozhatott. (SZABÓ B. 1996, 87.) 1833-ban a Professzori Gyűlések Jegyzőkönyvében a magyar nyelvű tanítás melletti döntés indoklásában újra ez az érv szerepel: „A tanulóknak nehogy a lehető haladásuk a tudományokban akadályoztassák a tudományoknak deákul tanítása által, másrészt nemzeti nyelvünk mostan általános és biztató lelkesedéssel munkába vett emelése tekintetéből, s főképp tudományos kifejlődésének elő segéllése végett; amott már több évvel ezelőtt némely tudományokra határozat vala, most általán fogva szükségesnek tartja törvényül tenni,a teljesítés végett kiadni ezen consistoriumi végzést, hogy a Collégiumunkban a hazai törvényeket kivévén, melyeknek nemzeti nyelvünkön taníttatását még mostan többféle akadályok hátráltatják, minden egyéb tudományok magyarul taníttassanak." (idézi BAJKÓ 1976, 86.) A tanítás/tanulás eredményessége szempontja mellett azonban ekkor már megjelentek azok az elgondolások is, melyek a magyar nyelv jelentőségét több szempontból is hangoztatták, s melyek a 19. század első felében széles körben diadalra jutottak. Sokat mondó az a tény, hogy az indoklásban a második helyen a nemzeti nyelv jelként való felfogása áll és csak ezt követi a felvilágosodás korából származó érv, hogy kizárólag a nemzeti nyelv lehet a tudományok fejlődésének és így a nemzet boldogságának alapja. Az érvek e sora tehát azt sugallja, hogy a nemzeti eszme már helyet kapott a Kollégium művelődési elvei között. Egy a 19. század első feléből származó diktátum is II. József intézkedéseit számba véve úgy beszél a magyar nyelvről, mint ami a nemzeti lét biztosítéka: „Látván a' Magyarok, hogy ez által nyelvek s azzal együtt nemzetségek enyésztetik el: minden tehetségeket öszve szedték, hogy nyelveket az enyészettől meg menthessék..." (BEVEZETÉS é. n.) A művelődés és közösség közti szoros kapcsolat tudatosulása még inkább láthatóvá tette a kettő közötti hasadást Az 1832. évi augusztusi egyházkerületi ülésen az egész református közösségre vonatkoztatva merült fel a kérdés. Arra figyelmeztették a kikerülő új lelkészeket, hogy prédikációikban első helyen legyen az érthetőség, hisz a hallgatók nagyobb részét a tudatlan köznép teszi ki, s ehhez a helyzethez alkalmazkodni kell. (BARCSA 1971, 99.) Igaz, a kevésbé ismert nyelvújítási szavak kerüléséről volt szó, de ez is megerősítheti, hogy a műveltség szerves eleme volt a közösség igényeihez való alkalmazkodás, ami kérdésessé tette a latin nyelvű művelődési eszmény további érvényességét. A kollégiumi művelődésben a nemzeti nyelv ügye nem az egyetemes és a nemzeti, hanem a művelt és műveletlen közti választás kérdéseként merült fel. S ha a művelődésre tekintettek, csöppet sem meglepő Sinai ítélete, hisz abban mindenki egyet értett, hogy a magyarság művelő394