A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

vagy. Leány. És poéta." (Beszélgetés Énnel). Vagyis önazonosságának mindhárom lényegi komponensét hátrányosnak minősíti. A menekülni, aludni, téren és időn kívülre kerülni vágyó lírai hős (Ibsen, én fázom, Anyám, szeress engem, Halkan, Nirvána) csak a szeretet és a szánalom révén kötődik pozitívan a világhoz. Ennek A szívem c. csaknem tökéletes szépségű költeményben adott kifejezést: A szívem egy nagy vörös palást. Meleg vörös palást a szívem, S az éhezőkre, rongyosokra, Vörös palástom ráterítem. Mint életrajzi érdekességet említjük a szereplíra egyik remekét, a Szaharái éjjeli, mely modalitásának különössége okán is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ám itt arra utalnánk, hogy az álom később részben valósággá vált: volt része szaharai éjjelekben. A Holnap antológiák kritikai visszhangját, benne a Miklós Jutkát érintő értékeléseket nem kívánjuk rekonstruálni, ezt már elvégezte az irodalomtudomány. Csupán egy-két mértékadó kortársi véleményt szólaltatunk meg. Kosztolányi szerint - Adyt és Juhász Gyulát ismertnek tételezve - Balázs Bélára kell figyelni és „Mellette a hárfalelkű Miklós Jutka ígér legtöbbet." (KOSZTOLÁNYI, 1908) Tóth Árpád azt állapította meg róla, hogy témái „kigondoltak, egyénisége elvész geniáliskodásában". Furcsállta például, hogy „a költőnő pontos portréját írja le nekünk, külön a testi s külön a lelki portréját, s kijelenti, hogy ez a két kép az ágya felett függ, s 'tág, bámuló szemekkel' merednek egymásra ők hárman, ti. a két kép, meg a költőnő." Rögtön hozzátette azonban: „Pedig vannak finom dolgai is." (TÓTH ÁRPÁD, 1909) Lukács György névtelenül az Ady-epigonok közé sorolta. (LUKÁCS, 1908, 1909) Sas Ede, mint „a legérzőbb szívű poétát" emelte a kötet élére. (SAS, 1909) Tordai Ányos, oktalanul elmarasztalva őt nihilizmus, érthetetlenség és önhittség bűnében, a legelutasítóbb vele szemben. (TORDAI, 1910). Prózai írásait csak töredékesen ismerjük, {Pán, Beteg szerelmek Amit az ész tagad, Pollacsek úr), ez újságtárcák alapján nem lehet érvényes karakterjegyeket megállapítani. A Beteg szerelmek távoli Thomas Mann-i-inspiráció: a szerelem olykor legyőzi a betegségtől való félelmet, a Pollacsek úr azt a lélektani igazságot dramatizálja, hogy az életküzdelemben nemcsak edződik, nemesedik, de olykor elhitványul, kiüresedik a lélek. Miklós Jutka nemcsak verseiben vágyakozott ismeretlen földek után, 1910-ben útra kelt, s áthajózott Amerikába, ahol megtanulta a fényképészmesterséget. Itt adjuk át a szót a Nagyvárad c. lap 1914. évi naptár szerkesztőjének: „Miklós Jutka három évvel ezelőtt itt hagyta Nagyváradot, nem is tudtuk hova ment, s csak egy pár hónap után jött a hír Amerikából, hogy mint igazi feministához illik, praktikus pályára adta magát: fényképész lett. Aztán küldözgette a fényképeket New Yorkból, Chicagóból - ahol tanult - amelyek egytől egyik művészi tehetségéről tanúskodtak. S Miklós Jutka most háromévi távollét után ismét visszatért hozzánk, hogy itt érvényesítse mindazt, amit a fotóművészet terén elsajátított. Képei, melyeket magával hozott, valósággal megleptek bennünket, amerikai stílus és ízlés uralkodik mindegyiken. A Széchenyi téri Kioszkot bérelte ki, s az intim fényképészeti termet nap mint nap után mind többen keresik fel a nagyváradi társaság köréből, és mindnyájan hálásak lehetünk Miklós Jutkának, hogy Nagyváradon ilyen érdekes diadalt szerzett a feministáknak."

15 Egyetlen amerikai levelét ismerjük, (MIKLÓS, 1911) ezt 1910 decemberében postázta a Nagyváradi Naplónak, s benne a beteljesült vágy csalódása kapott írói megfogalmazást: Ez az egész? -vonul végig a kérdés a beszámolón. Impozáns Newyork, 15 Nagyvárad Naptára, 1914. 368