A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Varga Gyula: Gróf Csáky Albert siteri uradalma 1836-ban

A jobbágyi terheket illetően meg kell jegyezni, hogy itt a földesúr hegyvámot nem szed. A falu mint communitás másfél telekkel rendelkezett, ami után adót nem fizetett. Ami a királyi dézmát (egyházi tizedet) illeti, megjegyzi az urbárium, hogy ezt a nagyváradi „deák káptalan" szedné, de ezt itt 1835ben a jobbágyok megtagadták, s az ügyben most folyik a per. Ugyanakkor terheli még a falut az állami adó, mely 1836-ban 90 forintot jelentett, amit be is fizettek a vármegye két kasszájába. Az adóterhek alól mentesültek a helyi önkormányzat tisztségviselői, a jobbágy állapotú főbíró, község gazdája, adószedő, egyházfi, kisbíró, bakter, erdőkerülő, a zsellér levélhordó, esküdtember és a hegybíró^.), az egyházfi (aki háznélküli zsellér!) és a harangozó. A siteri adózók között 24 nem földműves foglalkozású családot jegyeztek fel. A jobbágyok között van egy-egy csizmadia, vincellér, bába, a többi mind zsellér, illetve „lakos". Ezek közül feljegyzi az urbárium a következőket: csizmadia, kerékgyártó, kovács (3), cigánykovács, kanál csináló, selyembogarász, pálinkafőző, molnár, mező kerülő, hegykerülő, béres, gulyás, bornyúcsordás. Terepmunkánk során meggyőződtünk róla, hogy a faluban régebben is ennél sokkal többféle háziiparossal számolhatunk, de ezek vagy más földesurak birtokához tartoztak, vagy nem főhivatásszerűen, hanem a paraszti tevékenység mellett végezték munkájukat. így pl. már a 19. században Siter nevezetes volt famegmunkáló tevékenységéről. Ma is áll az a nagyon szép, XVIII. századból való, vasszeg nélküli fa szerkezettel épült, tapasztott, nádfedeles, szabad kéményes ház, s néhány XIX. századi eredetű faragott kapu melyek az itteni faragók ügyességét dicsérik. (8-12. kép) A faragók emlékét őrzik ma is a temetők vésett, faragott fejfái (13-15. kép). Nagy híre volt az itt készült guzslyoknak, rokkáknak, orsóknak is, melyeket még a XX. században is vándor árusok terjesztették a környéken.

9 De éltek itt vesszőfonók, nádkötők. Ezek ovális, vagy kerek alakú, fonott építményei közül ma is látható még egy különös formájú vessző tyúkól (16. kép), de a pár éve még álló fonott vesszőgórék már elpusztultak. Voltak a falukban kiváló textil szövők, akik termékeit a váradi piacon is árulták, s bizonyos, hogy időszakonként egy-egy szabó, szűcs, gubakészítő, vagy más iparos is letelepedett itt, hiszen ezek nélkül a régi falu szinte elképzelhetetlen. Ebből arra következtethetünk, hogy az urbárium nem ad teljes képet a falu kézműveseiről, ezt érdemes más források, elsősorban recens emlékek és a szájhagyomány segítségével kiegészíteni. 12. kép. A XIX. században épült „ napsugaras " deszka kiskapu Dukr;t Géza nagyváradi pedagógus szíves közlése, melyet ezúton is köszönök. L. még: BÁRSONY, 1983. 159-173. 287