A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Varga Gyula: Gróf Csáky Albert siteri uradalma 1836-ban

Kiadás: - 8 köböl búza, árpa, só, gyertya, élesztő, tüzelő: 1124 ft. Tiszta haszon: 476 ft. e) Malom. Egy deszkával fedett, egykövű száraz malom, lakóház nélkül. Közel lévén a Berettyón, Körösön lévő vízimalom, nem igen nagy keresetje van a száraz malomnak. Bevétel: A molnár részen kívül keres évi 12 köböl, azaz 24 pos. mérő gabonát elegyesen, melynek ára: 24 ft. Kiadás: Reparációra: 16 ft. Tiszta haszon: 8 ft. j) Halastó, vagy egyéb hasznot hajtó tárgy nincs. A majorság egy évi bevétele tehát, a különböző bér kifizetések nélkül: 7385 Ft. 50 kr. A számadatok és leírások alapján megállapítható, hogy a siteri uradalom majorságában még ekkor szinte teljesen az évszázadok során kialakult hagyományok szerint gazdálkodnak. A reformkor újításainak a szelleme ide még nem ért el. Viszonylag kevés pénzzel bánnak: ahol lehet, mindenütt a naturális gazdálkodás hagyományokban kialakult szokásrendjét követik. Már ebből is bizonyosnak látszik, hogy a fő súly az úrbéres jobbágyokra támaszkodó, mai szóval „paraszti" gazdálkodáson van. A jobbágyok, és főként a földnélküli zsellérek közreműködése nélkül a majorság léte szinte elképzelhetetlen. Nem lehet tehát kétséges, hogy a gazdasági kultúra fő meghatározói itt a jobbágy gazdaságok, hiszen a jobbágyoknak nem csupán a telki állomány megművelése a feladatuk, hanem a majorság munkaerő ellátását is ők adják. A majorságban végzett munkafolyamatok éppen ezért nem folyhattak máskép, mint a paraszti gazdaságokban. Illetve, ha az itteni tiszttartóknak volt valamilyen előre mutató technológiai újítása, ez a paraszti gazdaságokra is visszahatott. A paraszti gazdálkodás dolgában ugyanis az uradalom is érdekelt volt, hiszen - a roboton kívül - nem kis bevételi forrást jelentettek számára a paraszti termelésből befolyt kilencedek, illetve az egyéb szolgáltatások. Ezekről az 1836. évi urbárium a következőképpen tájékoztat. II. A jobbágyok gazdálkodása az uradalom négy falujában. 1. Siterben egy jobbágytelek után 56 posonyi mérő földet számoltak, ami 1100 öl

2-lel számolva elvileg 26 hold szántót és 12 hold kaszálót jelentett. De mert a földek itt sem az úrbér rendezéskor, sem azután felmérve nem voltak, a belső telkek nagysága szerint igyekeztek a nem túlságosan bőséges művelhető határt a jobbágyok között időszakonként felosztani. A belső telkek pedig nem egyformák, így az egy-egy családra eső földterületet az 1836-os urbárium alapján nem lehet pontosan meghatározni. Azt megtudjuk, hogy a „hegyes-völgyes határ" agyagos, jó termő lenne, de sovány, így a jó terméshez trágyázásra szorul. Az őszi búzát, kétszerest háromszori szántásba vetik. A búza és a zab általában öt magot ad, a kétszeres négyet, a tengeri egy szem után 15-20 szemet. Összességében a határ a falu szükségletét megtermi, de eladásra termény nem nagyon marad. A falu legelője elegendő 500 db. marha, vagy ló, és 2500 db. juh, vagy sertés számára. Nincs elkülönítve, hanem a legeltetést az urasággal közösen gyakorolják, s ezen nem szokott vita lenni a 283