A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

Vádlottak beismerő önvallomásai ellenök teljes bizonyítékot képezvén, Rózsa Sándort mint orgazdát, Csányi Andrást és nejét, kik saját beismerésük szerint Rózsa Sándornak mint előttök ismeretes rablófőnöknek, a nyomozó felsőbbség előli elrejtés czéljából búvóhelyet adván e miatt két darab tudva lopott ökröt elfogadtak, mint orgazda s büntettett elösegélőket, Nikita Morozsán Györgyöt, ki a már elkövetett bűntett után, a bűntett tudatával a tettesnek előmenetelére segélyt nyújtott, mint bűntettes elősegélőt, Kis Ferenczet végre folyvást bűnben leledző előélete és bűntársa Morozsán György vallománya alapján kellett törvényszék elé állítani. Tárgyalás alatt szembesíttetett Rózsával egyik vádlott, kit mivel hosszú idő óta nem látott, elsőben habozott fölismerni, később azonban azt állítá, hogy fölismerte. E közben kérdezte attól, hogy: mikor Táró István gulyás volt, nem vádlott társa volt-e annál csikós? Még több kérdéseket is intézett, de az elnök által megintetett, hogy kérdeznie és vizsgálatot tartania joga nincsen, hanem csak felelnie a kérdésekre. A szembesített vádlott azonban azon szóval, hogy „mással tévesztett össze pajtás uram", folyvást tagadott. De Rózsa újra is erősíté, hogy vele többször jött össze s több helyen találkoztak. Elnök kérdezte: Volt-e vele valami viszonyban? Rózsa feleli: volt bizony az ördögben. Elsőben azért nem ismerte föl, mert régen volt az már, s nagy különbség van az ember kinézésében annyi idő múlva. A kir. ügyészi vád ezen esetnél Rózsa Sándort orgazdaságban, Csányi Andrást orgazdaságban és bűntettes elősegélésében, annak a nyomozó felsőbbség előli elrejtése bűntényében, Csányi Andrásnét szintén bűntettes elősegélésében kérte bűnösöknek kimondatni. A védő ügyvédi beszédek elmondása után ítéltetett: Rózsa Sándor az orgazdaság vádja alul tárgyi tényálladék hiányában, Csányi Andrásné pedig az ellene emelt vád alul azért mentetik föl, mert a gazda férje volt, s ő annak köteles volt engedelmeskedni. Csányi András az orgazdaság vádja alul szintén fölmentetik, ellenben bűntettes elősegélésében, ki Rózsa Sándor rablófőnöknek több ízben helyt, ételt, italt adott, s azt a nyomozó felsőbbség elöl rejtegette, bűnösnek nyilváníttatik, büntetése kiszabása elhalasztatván. Vádlottak megnyugvásukat jelentik ki, a kir. ügyész pedig fellebbezett. Szeged, decz. 21. Weithert Hermann kiraboltatása Az 1868-ik évi november hó 20-án esteli egy negyed 7 órakor Weithert Hermannak Perjámos községben a főtéren fekvő boltjában, amelyben nején kívül Potticher Fülöp, Spechter Henrik és Schiller Zsigmond segédei és saját testvére épen az áruk rendezésével foglalkoztak, hat kék magyar ruhába öltözött, bekormozott arczú, s valószínűleg magyar eredetű egyén rohant be fegyverekkel és botokkal ellátva, és Spechter Henrik segédet puskatussal főbeütvén, a földre terítették, azután pedig Potticher Fülöp segédet vévén űzőbe, reá több ütéseket irányoztak, ő azonban a kiterített árukkal borított asztal alá bújván, őt a rablók közül egy sem találta meg, ez alatt Weithert Hermannénak a mellékszobába visszavonulással sikerült az udvarra menekülni, s ott zajt ütnie; segélykiáltására több ember jelent meg, azonban a rablók az alig 5-10 percznyi garázdálkodás után csakhamar elillantak, s 840 frtra értékesített különféle posztó- s szövetnemüeket magukkal vittek. Ekként a vakmerő rablás tárgyi tényálladéka helyreállíttatván, annak alanyi tekintetbőli felderítésére a torontálmegyei törvényszék ugyan a vizsgálatot megindítá, de eredményre nem jutott, míglen a kir. biztosságnak sikerült a tetteseket Rózsa Sándor, Csikós József, ifj. Hegedűs Antal, Csonka Ferencz és Kis Papdi Pál személyében fölismerni, kik is beismerték, miszerint ők előleges összebeszélés következtében, az 1868-dik évi november elején két kocsira ülvén, Perjámosra mentek, a kocsival a falun kívül megálltak, s Tombácz Antal és Kis Papdi Pált örökül hátrahagyván, mind a hatan Weithert Hermann boltja felé tartottak azon szándékkal, hogy azt kirabolják, de a bolt közelében két embert látván beszédben, visszavonultak kocsijukhoz, s anélkül, hogy a rablás kiviteléhez fogtak volna, Szegedre visszamentek. Nem hagyták azonban a dolgot abban, hanem az 1868-dik évi november hó 19-én Varga József tanyáján újból összejöttek, ahol az éjét eltöltvén, másnap Rózsa Sándor, Csonka Ferencz, Becsei András, Rózsa András, Csikós József, Szabó Imre és ifj. Hegedűs Antal, tehát Papdi és Tombácz kivételével az előbbiek, ismét felmentek, és pedig fegyverekkel és 260