A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

lárma mellett feszítek be, hogy már a szobának közepén voltak, és ott gyertyát gyújtottak, midőn a plébános és a plébános szakácsnéja az ágyról leugráltak. Rózsa Sándor ezen rablásnak több picans részletét és színezetét is akarta adni, de a hallgatóságra való tekintetből, kik közt több hölgy is volt jelen, ezen szándékának az elnök útját állta. Végül még egy ügy tárgyaltatott, melyben Rózsa S. arról vádoltatott, hogy egy csendlegénynek 200 forintot adott azért, hogy a tolvajságban bűnrészes Rózsa Andrást ne bántsa, annak hagyjon békét; a kir. ügyész azonban e vádat, tekintettel arra, hogy Rózsa Sándor saját édes testvérén segített, elejtette, s a törvényszék azon tényében büntethető cselekményt nem is talált. A mai ülés eredménye az volt, hogy Rózsa Sándor és Veszelka Imre 4 rablásban és két erőszakos tolvajságban találtattak bűnösöknek, s büntetésük kimérése elhalasztatott, Balog Pál pedig, kinek mindkét ügye letárgyaltatott, 1 tolvajságért s 1 rablásért csak két évi börtönre azon okból ítéltetett el, mert egyszer már 20 évre lévén elítélve, s ezen két bűntényt ezen elítéltetése előtt követvén el, ha szintén ezen két esete akkor tudva lett volna is, még sem kapott volna akkor nagyobb büntetést. Szeged, dec. 17. Fenszter Henrik m.-berényi lakos tanúságával be van bizonyítva, miszerint az 1851. évben, mikor a nevezett apja: néhai Fenszter Jakab vadkerti kanász mellett bojtár volt, az általok őrzött községi sertés nyájából éji 11 órakor 4 lovas begyár 30 darab sertést kiszakított, mely bűntényt Rózsa Sándor és Veszelka Imre azzal ösmerik be, hogy tettes társaik (néhai Ballangó Pataki Mihály és Osznovics István voltak, s hogy az elrabolt sertéseket Rózsa Sándor elhajtotta Pál Sámuel vásárhelyi lakoshoz, a ki azután azok közül 4 darabot adott át Veszelka Imrének osztályrészül. Pál Sámuel ezen vádat tagadja ugyan, miután azonban Rózsa Sándor és Veszelka Imre őt egybehangzó vallomásaikban határozottan terhelik, mint különben is rovott előéletű egyén jogosan vádolhatónak tűnik fel. A delegált kir. törvényszék: Rózsa Sándor és Veszelka Imre rablás bűntényében találtatnak bűnösöknek, büntetésük kimérése elhalasztatik. Pál Sámuel az orgazdaság vádja alul próbák elégtelenségéből fölmentetik, mely Ítéletbe mindkét fél belenyugodott. Az 1851-dik évi aratás utóján néhai Tandari János, a szegedi tanyáján, 8 fegyveres rabló által éjnek idején megtámadtatván, azt puskákkal leverték, nyakát, arczát, homlokát és halántékait késekkel megszúrták, azonban a szomszédbeli lakosság, különösen pedig Tandari József és Mihály s a cselédség erélyes föllépésének sikerült a rablókat megfutamítani a nélkül, hogy magokkal valamit elvihettek volna. Rózsa Sándor bevallja, hogy ezen rablási kísérletet Rózsa József, Forcsek Szeleczki János, Bezdán János, Veszelka Imre, Hódik István, Ballangó Pataki Mihály és Osznovics István társaságában elkövette; s míg Rózsa Sándornak ezen vallomását Forcsek, Szeleczki János s Veszelka Imre elösmerik, addig Bezdán János azon tény elkövetését határozottan tagadja. A tárgyalás alatt Rózsa Sándor azon nyilatkozatot tette, hogy „nöm azon tanyára akartunk ám mi menni, hanem öltévesztöttük a dolog sorját, osztán hát rósz hölyre mentünk." Elnök: Kényszerítette-e ön Forcsek Jánost a velők menésre? Rózsa: „Nöm köllött ahoz erőszak, jött ő jó szívvöl magától, dö hát hogy is lőhetne valakit napokon át akaratja nőikül hurczolni, annak tanyánkon napolni s möghalni." ítéltetett: Rózsa Sándor, Veszelka Imre és Forcsek János rablásban mint közvetlen tettesek bűnösöknek nyilváníttatnak, káros követelésével polgári pörre utasíttatik. Az 1851-dik évi nyáron, a gubacsi pusztáról fényes nappal a Madejszki testvérek sertésfalkájából 18 darab, az ezeket őrző siheder kanászlegény elöl elhajtatott. Miután Madejszki Pál a kanászlegénytöl nyert tudomása alapján határozottan mondja, hogy a sertések elhajtása alkalmával és után és még több ideig a lovas rablók egyike a kanászt őrizte, azaz maradásra késztette; Veszelka Imre önvallomásából pedig kitűnik, hogy a sertések egyenesen a kanász elől, annak jelenlétében hajtattak el; a ki ez alkalommal mozdulni sem mert: ezeknél fogva a szóban forgó büncselekvény, a kanász személye ellen gyarolt eljárás folytán a rablássá minősültnek tekintendő. Ugyanezen bűntett alanyi tényálladéka tekintetében Veszelka Imre és Rózsa Sándor beismerő vallomást adtak. A nevezettek a mondott időben és helyen rablási szándékból csavarogván, Osznovics 254