A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

FÜGGELÉK Rózsa Sándor és társai bűnperének tárgyalása 1872-ben Szeged, dec. 12. Azon érdekeltség, melyet a szegedi várban folyamatban levő tárgyalások felköltöttek, a mai napon tetőfokra hágott, mert a Rózsa Sándor és társai által merényelt bűnügyek hosszú lánczsorozatának legombolyítása vette kezdetét. Az eddig volt gyakorlat szerint mindenkinek jegy nélkül lehetett a hallgatóság számára fentartott helyre bejutnia, most azonban az 5 ülő-pad számokkal láttatott el, s ezen 56 ülőhely jegyéből reggel már egy sem volt rendelkezés alatt, s a mintegy 100 embert befogadható állóhelyet is elfoglalta a vár kapujánál már korán reggel összesereglett látni s tudni vágyók tömege. - Az ülő-padokon több hölgy is jelent meg. Bodroghy István elnöklete alatt Kovács Zsigmond s Újhelyi Károly bírákkal, Szeidl Lajos jegyzővel elfoglalta helyét reggeli 9 órakor a törvényszék, a kir. ügyészséget Illés Károly képviselte, vádlottak védőiként pedig Eördögh Mihály és Benke ügyvédek jelentek meg. Bevezettettek Rózsa Sándor s Veszelka Imre és a vádlottak padjára leültek; az idő és terem oly sötét volt, hogy lámpákat kellet a tárgyaló-teremben felgyújtani. A ma letárgyalt esetek azonban csak kisebb mérvű rablási eseteket képeztek, melyek tényvázlatából ezúttal csak azt említjük meg, hogy azok 1845—47-ig elkövetett rablások voltak, az egyiknek tárgya 15 darab birka, a másiknak 9 borjú, s a harmadiknak 5 darab ökör volt. Az ülés kezdetén elnök előintette Rózsa Sándort, hogy lépjen közelebb, a ki csaknem az elnök mellett kissé hátrább állva, közeledett. Elnök tudata vele, hogy ügyei fognak tárgyaltatni, s hogy mindegyik ügyben egyelőre csak bűnössége fog kimondatni, büntetése utolsó ügye tárgyalásakor fog kimondatni. Rózsa Sándor magyar nadrágban, fényes gombos rövid magyar ujjasban volt öltözve, tartása már kissé hajlott, balra fésült haja őszbe van keveredve, szemeit hunyorgatja ha beszél, jelenleg 58 éves, r. kath., nőtlen, szegedi születésű és lakos, vagyona kikölcsönzött pénzekből áll, volt már büntetve, különben beszédében s mozdulataiban meglepő bátorságot s túlzott fesztelenséget tanúsított. Vészeiké Imre magas széles vállú, jó magyar képű alak, szintén őszülő hajjal és körszakállal. Elnök a makói rablás tárgyalásánál Rózsához a következő kérdést intézi: a káros csak tolvajságról beszél, ön pedig rablást ismert be, tehát mondja meg, micsoda erőszakot használtak akkor? Rózsa (szögedies kiejtéssel): „Hát ölég erőszak volt az, hogy lóháton három fegyvörös ember tört reá, azután őtet a kunyhóba behajtottuk, ölég erőszak az, ha odamenvén azt mondtuk neki, hogy hallgass". Elnök: E szerint rablást követtek el? Rózsa: „Persze hogy azt". Kir. ügyész: „Mondja meg ön, honnan van azon különbség, hogy a káros csak 18 db. birkát említ, ön pedig 22-öt vall be. Rózsa: „Jaj, igaz hogy elsőben 22-töt szakítottunk ki a falkából; de a rosszát kiválogatva visszacsaptuk, és csak a javát, 18-at tartottunk meg." (A hallgatóság közt derültség és suttogás.) Elnök: (csöngetve) Kénytelen vagyok a hallgatóságot csöndre figyelmeztetni. Elnök Rózsához a másik ügyben: Emlékezik-e az itt most tárgyalt esetre? Rózsa: „Én bizony arra már nem egészen emlékszem, mert az én dolgom nagyon sok, én abból éltem, én nem szántottam máskép, de jó embert soha sem bántottam. (Beszéde közben kezével hadonázva, jobbra-balra hajlongva, és szemeivel erősen hunyorgatva, mindig nagyon előre, csaknem egészen a törvényszék asztalához lép, ha kérdezik.) Elnök: Figyelmeztetem önt, hogy magát tiszteletteljesen, illendően és az ügy s helyzet komolyságához mérten viselje, egyszersmind a hallgatóságot újra intem, hogy a zajtól tartózkodjék, mert különben kényszerítve lennék a hallgatóság helyét kiüríttetni. Rózsa egyik szembesítése alkalmával, midőn társa vele ellenkezőleg másként vallott, így szólott: „Ide hallgasson a t. törvényszék, én nem simítok el semmit, az én szavam többet ér, mint más 10 emberé; öcsém, 250