A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Egy alig ismert fazekasközpont – a váradi kerámia

ezt az igényes kivitelű edénytípust. Térképre vetítve használati helyüket további megállapításokat tehetünk. Az eddig ismert XIX. századi nagyváradi fazekasság használati és díszedényeinek eddig ismert elterjedési körén túl, amely elsősorban Kalotaszeg felé irányult, más irányú elterjedésére figyelhetünk fel, amely nyugat felé mutat. így tehát joggal feltételezzük, hogy a XIX. század közepétől kezdődően a református vidékeken való felbukkanásuk feltehetően a debreceni fazekasság fokozatos hanyatlásának a jele. Végigtekintve a nagyváradi fazekasok fennmaradt jelenleg ismert tárgyi anyagát, megállapíthatjuk, hogy különböző, egymástól erősen eltérő díszítést alkalmaztak edényeiken. A zöld és sárga díszítés, amelynek korai darabjai a XVIII. századból maradtak fenn, megjelennek kiemelkedő fontosságú díszedényeken, de megtalálhatók a kis számban fennmaradt asztali edényeken is, amelyek közül jelenleg más fennálló edényeket pl. szilkéket is ismerünk, valamint tálakat is sorolhattunk ide. A XIX. század elején feltehetően valóban habán hatásra kiszínesedő virágos, madaras stílus jelenlegi ismereteink szerint úgy tűnik, hogy bokályokon és tálak egy csoportján díszlik. Itt feltehető, hogy az Erdély-szerte kimutatható korábbi habán hatás erősíthette ezt a váradi stílust. Talán az sem véletlen, hogy csupán bokályokat és tálakat, tányérokat ismerünk. Megjelenésük talán kapcsolatban lehet a kalotaszegiek igényével, esetleg annak hatására alakulhatott ki. Utolsóként sorolhatjuk a zöldmázas, domborműves csoportot, amely az országos jellegnek megfelelően nagyméretű, közösségi edények díszítő stílusa volt. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a nagyváradi fazekasok ebben az általános díszítőmódban is tudtak egyedi, igényes darabokat előállítani. Éppen ezért lenne fontos, hogy a továbbiakban egyrészt levéltári kutatásokkal támasszuk alá a nagyváradi fazekasság történetét, másrészt össze kell gyűjteni a fennmaradt tárgyi anyagot, amelyek összevetésével meghatározhatjuk a helyi sajátosságokat. így remélhetőleg a váradi kerámia elfoglalja a tudományos közvéleményben az őt megillető helyet. IRODALOM BOROVSZKY SAMU 1901 Bihar vármegye és Nagyvárad. Magyarország vármegyéi és városai CSUPOR ISTVÁN-CSUPORNÉ ANGYAL ZSUZSA 1992 Fazekasiskola. Budapest 1998 Magyar népi fazekasság. Budapest DOMANOVSZKY GYÖRGY 1981 A magyar nép díszítőművészete. Bp., 1981. EMŐDI JÁNOS 1998 Történeti adatok Nagyvárad múltjából II. Nagyvárad FULGA, LIGIA 1997-98 Centre le olari din Tara Oltului in sec. XVII-XVIII. In: Centre de olari sud-estul Transilvaniei. Vol. 1. Cat. de expozipl. Sf. Gheorghe. 15-46. KRESZ MÁRIA 1972 Illusztrációk az erdélyi fazekasság történetéhez, különös tekintettel a későhabán kerámiára. Ethnographia LXXXIII. 219-249. 1960 Fazekas, korsós, tálas. (Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához) Ethnographia LXXI. 267-279. 240