A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Vajda Mária: „Kománasszony adjon nekem szállást...” Adalékok a koma és komaasszony közötti szexuális kapcsolathoz a magyar néphagyományban

A folklór műfajok egyik sajátos csoportját alkotó, ún. „nevető fejfa költészet" versezetei között is találunk olyanokat, melyek a keresztszülők között meglévő szexuális kapcsolatot figurázzák ki, hol egyértelműen utalva a tényre, hol a lényeget tükröző humoros kétértelműséggel. Természetesen ezek a síriratok sohasem voltak fej fákra vésve, a szöveg nem valóságos halottra vonatkozik, hanem a szórakoztató irodalom részeként, a jelenség kifígurázásával mulattatja hallgatóságát. Itt nyugszik Gyenes Pestet, Csinálta a kereszt apja. 860-ba.

26 Itt nyugszik Kis Jánoska, Csinálta a keresztapja. Az anyjának ezt a fejfát, Csak úgy ingyen ajándékba

21 Gömöri változat szerint: /// nyugszik Balogh Klára, Csinálta a keresztapja. Azt is csak úgy barátságból, Ezt a fejfát akácfából.

28 Szomjas Lídiának Áll itt a fejfája. Siratja kedvese, S Füstös Pál komája.

29 Nyelvünk ezoteriko-erotikus mataforikáját jól tükrözi a következő találóskérdés is: Komámasszony elvesztette eczkit-peczkit, kanasó-kanafórijáját. Komámuram fokta. Komámuram megesküdött: engem Istenüccsegéjjen nem láttam eczkedet-peczkedet, kanasó-kanafórijádat. (Kerekes rokka)

30 KISHÁZY 1932,28. ENYEDI 1988, 163. UJVÁRY 1995, 334. KISHÁZY 1932, 49. BAKOSS L.: Találósmesék. Pocsaj (Bihar m.) Magyar Nyelvőr 1876. 520.; vö.: SZENDREY 1924, 160., 333.; MAGYAR NYELV ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRA III. 1979. 721-722. szerint a kanafória a hegedűvonó gyantázására szolgáló gyanta, de használatos gyógyszer, orvosság értelemben is.; Vö.: A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA 1970. II. 339-340., amely a fentiek mellé a legrégibb tolvajnyelvi szójegyzékekből a kanafória akasztófa jelentést is közli. Ez a jelentése valószínűleg azzal magyarázható, hogy miként a gyanta dörzsöli a vonót, úgy dörzsöli a kötél a felakasztott ember nyakát.; Bernáth B. szerint a kanafóriázás, azaz gyantázás [dörzsölés!] az erotikus értelmű hegedülés velejárója. Ilyen értelemben írja Csokonai is Karnyónéról: „Asszonyságod egy olyan ütött-kopott, hasadt hegedű, akin a sátán se tudna már kanafóriázni. " vö.: BERNÁTH 1987, 53.; BERNÁTH 1986, 127. 213