A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

A közeli Böszörményben, ahol a hadilétszámra történő kiegészítés jegyében éppen egy, a hajdúvárosok által felajánlott, két svadronból álló osztály felállítása folyt, 1787. november 28-án önként, „a foglalkozás nélküli, nőtlen és katolikus vallású ifjú foglaló és szerződés nélkül, a rendek által állítottan ", felcsapott közhuszárnak a 8. (Wurmser) huszárezredben.

23 Egy életre szóló választását követően, amelyet most már a szülői ház sem tudott megakadályozni, Pécsre került, ahol az egység kerete állomásozott, és ahol az újonnan felvettek kiképzése folyt. Miután bajtársaihoz hasonlóan előbb a gyalogos, majd a lovas kiképzést sikeresen maga mögött hagyta, már a következő évben a hadszíntérre került.

24 A II. József által kezdeményezett utolsó török háborúban egységét az Al-Dunához, az újpalánkai táborba vezényelték. Onnan megindulva, a Pancsova melletti találkozóharcban 1788. október 23-án esett át a tűzkeresztségen. November 11-én pedig már vérkeresztségére is sor került, ugyanis Zimonyból a Száván átkelő oszmán hadak visszaszorítására küldték a Wurmser-huszárokat, és kötelékét Besanyánál újra harcbavetették. Hiába óvták idősebb bajtársai, az ifjúi hév erősebb volt, rárontott egy törökre, akit sikerült is kiütnie a nyeregből, de egy másik török, akit nem vett észre, handzsárjával mély sebet ejtett fején és bal orcáján. Sebesülését követően ezredtársai kimentették a harc forgatagából, és hadiispotályba vitték. Felépülése után visszakerült egységébe, a zimonyi táborba. Kisebb harcbevetések közepette ott élte meg Nándorfehérvár 1789. október 8-i felszabadítását.

25 A hadjárat végén az ifjú elnyerte uralkodójától, aki személyesen tanúja volt hőstettének, élete első kitüntetését, a legénység részére rendszeresített ezüst vitézségi érmet kapott. 1790. április l-jén pedig előléptették az első rangba, vicetizedessé.

26 Bár a török háború már erélytelenül folyt, ezredtársaival továbbra is a hadszíntéren maradt, a Temesi Bánságban portyázott. Amikor azután 1790. szeptember 19-én fegyverszünetet kötöttek a hadviselő felek, hősünket alakulatával Győrbe vezényelték. Ott az egységet feltöltötték, és hamarosan tovább küldték a sziléziai Freistadtba. Ugyanis már diadalmaskodott a nagy francia forradalom, és ennek hatására Osztrák-Németalföldön is erős forradalmi mozgolódás támadt. Alig érkezett meg a 8. (Wurmser) huszárezred új, nyugati állomáshelyére, amikor hír érkezett, hogy elhunyt Simon József édesatyja. A szabadságot kapott vitéz katona így néhány hónapot Nagykállóban töltött. Ez alatt családi ügyeit elrendezte, és visszatért alakulatához, amelyet 1791 augusztusában Freistadtból a szintén sziléziai Troppauba helyeztek át. A következő hónapok már a francia forradalom állama elleni első koalíciós háborúra készülődés jegyében teltek el. Ennek során előrevonták hősünk egységét is, 1792 májusban megindulva, magyar, osztrák és bajor területeken átvonulva, július 12-én érkeztek be a Badeni Őrgrófságban levő, Rajna-menti Schwetzingenbe.

27 A franciaellenes hadműveletek a Rajnán való 1792. augusztus 1-jei átkeléssel kezdődtek, Simon József vicetizedes bajtársaival a mannheimi hídon vonult át, és vett irányt Landau felé. Augusztus 29-én érkezett a lotharingiai Thionville/Diedenhofen elé, ahol előőrsként tizenhat huszárával egy, ötvenfős francia huszár-előőrsbe ütközött. A túlerő ellenére reájuk rontott, a parancsnokot személyesen levágta, majd tíz fogollyal és tizenhárom lóval győztesen tért vissza. Harc közben ismét megsebesült, miután csákóját szablyával többször átvágták, egy lecsúszott csapás állát, egy további pedig bal mellkasát találta. Hőstettéért ismét ezüst vitézségi érem kitüntetésben KA, Grundbuchblatt NAGY Géza, 396. KA, MTO, melléklet: Konduiten-Beschreibung, vö.: NAGY PÁL, 16. skk., NAGY Géza, 396. KA, Musterlisten, HR 8, 1791 NAGY PÁL, 20. skk., NAGY Géza, 521. skk. 185