A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Nagybákay Antal Zelmos: Hogyan készültek a debreceni kereskedők életpályájukra? II. rész

kalmárkodás mesterségét 1820-ig még mint Debrecen város főbírája is. (NAGYBAKAY [Rickl], 12-13.) Mind a hat fiúkkal kitanultatták a kereskedői szakmát. 1800-ban Dénest és Gábort szegődtette be magához az apjuk, akik 1806-ban szabadultak fel. Ekkor szegődteti be Lászlót és Károlyt, akik 1812-ben szabadulnak. A két legkisebbet Lajost és Ferencet pedig 1813-ban szegődteti és 1818-ban szabadulnak fel. A kereskedői mesterséget is kitanult fiúk közül azonban csak Gábor és Károly maradt meg a kereskedői szakmában. Gábor 1913-ban lett a Kalmár Társaság tagja, Károly pedig „eltöltvén vándorlási ideit" 1819-ben lesz a Társaság tagja. (NAGYBAKAY [Rickl], 43^14.) Simonffy Gábor és Károly is szerették volna fiaikat megtartani a kereskedelmi pályán. Ezért Gábor 1830-ban János és Kálmán fiait be is szegődtette inasnak, Károly pedig 1836-ban Imre és Sándor fiait. (NAGYBAKAY [Rickl], 61.) Sajnos, a fiúk végül is nem a kereskedelmi pályát választották. Közülük Imre vitte a legmagasabbra: Debrecen szabad királyi város kiváló polgármestere lett több mint negyedszázadon át: 1875-1902 között. (BOLDIZSÁR, 1931.) 2. KIS-ORBÁN CSALÁD Szintén magyar nemes család, melynek ősét eredetileg Kisnek hívták s így nyert nemességet 1613. május 6-án Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől. (KRANKOVICS, 1994.) Mária Terézia királynő újabb nemességgel adományozza meg a családot 1756. márc. 15-én (KEMPELEN, 1913.) I. Ferenc király 1809. febr. 17-én úgyszintén. (HERPAY, 1925. 47.) Ez a nemeslevél már KisOrbán családról szól és a szerző édesapja, Nagybákay (Rickl) Antal Lajos adományaképpen a Déri Múzeum tulajdona. Első kalmár foglalkozást űző tagja Kis-Orbán István 1755-ben született Debrecenben KisOrbán János és Károlyi Anna szülőktől. Tanulóéveit valószínűleg Debrecenben végezte, mint segéd azonban 1777. szept. 1 -tői Lőcsén dolgozott Nehrer Pál üzletében, amiről a Lőcsei Kereskedelmi Alkalmazottak Társaságának tagnévsora tudósít. (HORVAY, 1936.) 1780-ban már a Czegléd utcában van kalmárboltja. Felesége Némethi József kalmár és Őz Katalin leánya Julianna. Három fiúkat indították el a kereskedői pályán. A negyedik, Lajos az ügyvédi pályát választotta. Az 1788. dec. 8-án Debrecenben született II. István és az 1790-ben ugyanott született Dénes fiait apjuk 1798-ban beszegödtette magához tanulónak. 1804-ben szabadította fel őket mint legényeket. II. István, aki a Nemes Kalmár Társaság jegyzőkönyve szerint nem volt vándorúton, hanem Debrecenben legénykedett, 1814-ben lett önálló kalmár szülővárosában. (NAGYBÁKAY [Rickl], 61.) A másik felszabadult fiú Dénes azonban nem lett kalmár, mivel édesanyja 1842. febr. 18-i végrendelete szerint az ő érmihályfal

vi jószágában gazdálkodott. (RÁCZ, 1983.) János a harmadik fiú 1796-ban született. Minden bizonnyal szintén az apai boltban tanult és szabadult fel. Pesten legénykedett a Valero cégnél. Ide szól szüleinek az a levele, ami a Kis-Orbán iratokkal együtt a Déri Múzeumban található bár töredékesen. (ZOLTAI, 1937.) 1827-ben szerepel először az önálló kalmárok között bár eleinte néhány évig anyjával közösen , majd külön mint borkereskedő. II. István felesége Simonffy Eszter volt, Simonffy Sámuel kalmár és főbíró leánya. 1822-ben beszegődteti magához mind a négy fiát: Károlyt, Lajost, Imrét és Lászlót. Közülük csak Károly lett önálló kereskedő, aki 1836-ban szabadult fel. Valószínűleg apjával dolgozott együtt egy darabig. Felesége Zöld Róza volt. (NAGYBÁKAY [Rickl], 61.) Imre 185o-ben a Rickl József Zelmos fűszerkereskedés segédje. (SÜLI-ZAKAR, 1990.) 174