A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861

vizálódásáról utolsó számában a Debreczeni Közlöny és főleg A Nép Barátja}

22 Báthory Sándor október második felében a külföldi újdonságok között megemlítette Kossuth Lajosnak egy skót barátjához intézett levelét is, „melyben a többi közt azt mondja, hogy a magyar országgyűlés erélyesen cselekedett és hazafiasán, amidőn szigorúan a joghoz ragaszkodott s harcmezejeül a törvényes alapot választotta."

123 A két néplap, a Dongó és A Nép Barátja beszámolt Türr István tábornok esküvőjéről, amelyen Kossuth és Garibaldi is jelen volt.

124 Sejttették olvasóikkal, hogy e két férfi újabb találkozója jelképes értékű lehet, a két elnyomott és szabadságra vágyó nép összefogását szimbolizálja. Az emberek szerették volna hinni, hogy az összefogás mihamar eredményt hoz. Mészáros Károly egyik „tudákos kofá"-ja sokak óhaját mondta ki: „nem szeretnék addig meghalni, míg még egyszer meg nem látom Kossuthot, mindig azt kérem az Istentől, hogy csak azt engedje még megérnem."

125 Az utolsó közlemények, amelyek Kossuth Lajosról szót ejtettek, 1861 október végén jelentek meg a debreceni lapokban. A Dongó október 20-án, utolsó számában az itáliai magyar és lengyel emigráció nyíltabb fellépéséről, az olaszok és a magyarok újabb megbeszéléseiről tudósított; említette Mazzini azon indítványát, hogy Kossuth az Adriai tenger felől törjön be Dalmáciába, és közelebbről meg nem jelölt forrásból a választ is idézte: „Kossuth úgy nyilatkozott, hogy e jelen pillanatban még veszélyesnek tartja a betörést és az csak romlására lenne az úgyis sokat nyomorgatott magyar hazának."

126 Valószínűleg pár nappal később látott napvilágot A Nép Barátja utolsó röpíve, ahol Kossuth Lajos újabb, a velencei kérdés megoldását sürgető nyílt leveléről is írtak.

127 1861. november 5-én az uralkodó leiratban rendelte el a kormányzás új rendszerének, a „provizórium"-nak a bevezetését, vagyis az önkényuralom visszaállítását. Eltörölte a sajtószabadságot is (EMBER 1955, 304), a még meglévő Dongó és A Nép Barátja megszűnt. A november elsején kiadott Hortobágy c. színügyegyleti hetilap (EMBER 1955, 356) pedig ebben az esztendőben már nem írt Kossuth Lajosról. A debreceni Kossuth-kultusz kibontakozása egyelőre félbeszakadt. Bel- és külföldi mozgalmak. Debreczeni Közlöny, 1861. augusztus 31. 503. p.; Legújabb hírek. A Nép Barátja, 1861. 26. röpív. 4. p., 27. röpív. 4. p., 29. röpív. 115. p., 30. röpív. 123. p., 34. röpív. 154. p., 35. röpív. 163-165. p. Külföldi újdonságok. A Nép Barátja, 1861. 34. röpav. 155. p. A következő számban a levelet kivonatosan, de elég hosszan idézte: 35. röpív. 164-165. p. - A címzett John MacAdam skót politikus volt. Tudósítottak az előkészületekről is: Dongó, 1861. 33. sz. 264. p., 36. sz. szept. 283. p.; A Nép Barátja, 1861. 26. röpív. 4. p., 29. röpív. 120. p. Újság két tudákos kofa szájából. Dongó, 1861. 33. sz. 264. p. Mi hír a nagy világban? Repülő Lap. Dongó, 1861. 40. sz. okt. 20. 314. p. - Giuseppe Mazzini (1805— 1872) olasz politikus, republikánus forradalmár. Kedves Polgártársaim! A Nép Barátja, 1861. 36.röpív. 169. p. - Tulajdonképpen két levélről volt szó, amelyeket Kossuth Lorenzo Valeriohoz (1810-1865), a milánói Perseveranza c. újság főszerkesztőjéhez, magyarbarát piemonti politikushoz címzett. Mindkettő Genovában kelt, szeptember 28-án és 30-án; a második szövege: KOSSUTH 1895, 103-114. Vö. KOLTAY-KASTNER 1960, 234. 170