A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861

„Lelke nem tört meg 12 évi bujdosás alatt, mert mindig élt a remény keblében, hogy hazáját, a dicső magyar hazát még boldognak fogja látni." Befejező soraiban megismételte: „Kossuth - mit ellenségei is egyaránt elismernek - nagy ember volt, kiről méltán énekelte hazánk egyik derék költője - Hiador - a következőket:" s idézte Jámbor Pál (1821-1897) még 1849-ben írt Kossuth c. versét.

101 Báthory Sándor lapjában tűnt fel először Debrecenben Kossuth nevének szinonimájaként az „ünnepelt hazánkfia"

102

, majd nem sokkal ezután a később országszerte állandó, elmaradhatatlan epitheton ornansként használt „nagy hazánkfia"

103 szókapcsolat. Meglepően ritkán került szóba a debreceni újságokban Kossuth az április 6-án megnyílt országgyűléssel kapcsolatban. Mészáros Károly rosszallotta, hogy a főrendek nagy számban távol maradtak és ennek egyik okát abban látta: „különben sem szeretnék ám, ha Kossuth vissza jőne..."

104 Valószínűleg a tájékozatlanságával magyarázható, hogy Kossuth Lajosnak az ellenállási mozgalom hazai vezetőihez intézett felhívását a népet félrevezető hamisítványnak, provokációnak minősítette.

105 A Debreczeni Közlöny rendszeres képviselőházi tudósításaiban közzétette Kubinyi Ferenc (1796-1874) május 16-i felszólalását is, amelyben köszönetét nyilvánította az észak-amerikai státusoknak, amiért „tisztelve szeretett hazánkfia, Kossuth Lajos (viharos éljenzés) s minden menekült" szíves vendéglátásban részesült.

106 A tanácskozások menete azonban nem a Kossuth nézeteit vallók akarata szerint alakult; lehangoltan állapította meg Mészáros Károly is: „A felirat elfogadása nem csak Kossuthra, hanem az emigratio összes tagjaira is kellemetlen hatással volt, mivel úgy voltak értesülve, hogy a határozat győzelme bizonyos."

107 A Felirati Párt váratlan győzelme és még inkább a felirat elutasítása sokak számára mély csalódást okozott. A közhangulat változását jelezte a nagyváradi rendőrigazgató is július elején a Helytartótanácsnak: az emberek forradalmi dalokat énekelnek, Kossuth- és Garibaldi-indulókat játszanak, a nyilvános helyeken 48-49-re emlékeztető képek vannak, sokan háborúra készülnek és várják Kossuthot; a debreceni Dongó július 7-én Kossuthékat hazahívó nótát tett közzé. (SZABAD 1967, 527) Május második felében a volt kormányzó elhagyta Londont és Olaszországba költözött. Az előkészületekről és a „lélekemelő" fogadtatásról, a lombardiai „diadalmenet"-ről lelkendezve számoltak be a debreceni újságok is.

108 Aggódva írtak átmeneti megbetegedéséről; például a Dongó-bon. a két öreg cívis így beszélgetett erről: „Azt írják a lapok édes komám, hogy Kossuth beteg... be nagy csapás lenne a magyarra, ha meghalna. - Ne is beszéljen kend erről komám, ne A Nép Barátja, 1861. lO.röpív. 1-2. p. - A költeményt cím nélkül közölte. Mi újság a külföldön? A Nép Barátja, 1861. 13. röpív. 3. p. Legújabb hírek. ANép Barátja, 1861. 18. röpív. 4. p., Mi hír külföldön? A Nép Barátja, 1861. 20. röpív. 2. p. Discursus az európai hírű szószátyárok között. Repülő Lap. Dongó, 1861. 12. sz. 94. p. Discursus az európai hírű szószátyárok között. Repülő Lap. Dongó, 1861. 15. sz. 118. p. - Kossuth Lajos március 17-én kelt proklamációja április 21-én érkezett Magyarországra. Magyar országgyűlés. Debreczeni Közlöny, 1861. május 25. 390. p. - Az újságban megjelent Vahot Imre előfizetési felhívása az Országgyűlési emlékkönyv 1861 c. kötetére; ebben szerepelt az alábbi kitétel: „Szónokainkra nézve minden elméleti szabálynál tanulságosabb lesz azon kimerítő cikk, mely Kossuth Lajos szónoki előadásában a magyar parlamentáris szónoklat példányképét hű jellemzéssel tünteti fel." Irodalom. Debreczeni Közlöny, 1861. április 13. 347. p. - Az emlékkönyv végül is nem készülhetett el a diéta korai befejezése miatt. Mi hír a nagyvilágban? Repülő Lap. Dongó, 1861. 22. sz. 171. p. Debreczeni Közlöny, 1861. május 8. 375.p, május 25. 391. p., június 1. 399. p., június 15. 414-416. p, június 19. 419-420. p.,június 29. 431. p.; ANép Barátja, 1861. 10. röpív. 3. p., 12. röpív. 3-4. p., 13. röpív. 2. p., 14. röpív. 2-3. p., 15. röpív. 4. p., 20. röpív. 2.,4. p.; Repülő Lap. Dongó, 1861. 20. sz. 153., 158. p. 167