A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861

megrepesztendi szíveiket? - vagy talán közel az óra, melyben ismét üdvözölhetjük a bujdosó családot, a remek két ifjat, mint a haza reményeit, s a megőszült apát, kit a szegény magyar hazához oly sok édes és keserű emlékek csatolnak? Meg vagyok győződve, hogy a magyar nép szívből eredt óhaját fejezem ki, ha azt kívánom, hogy mentül hamarabb hozza őket haza a magyarok istene a mi örömünkre. " Április vége felé kerülhettek Szepessy Antal „norinbergi és díszáru kereskedésé"-nek kirakatába a magyarság kiválóságait ábrázoló portrék. A Debreczeni Közlöny ugyanis május elsején adott hírt az egyik pesti cégtől kapott képekről. „Itt van a többi közt nemzetünk világhírű és halhatatlan nevű képviselőjének, Kossuthnak régi és mostani - kissé komolyabbá vált, de folyvást ép testről és ép lélekről tanúskodó arcképe."

98 A „régi" képmás valamelyik reformkori vagy 1848-as metszet, netán litográfia lehetett, a „mostani", tehát friss keletű grafikáról a Kossuth-ikonográfia nem tud. (VAYER 1952,436-442, 453-454) A Nép Barátja c. újság közölte 1861 tavaszán az első debreceni Kossuth-biográfiát. A helyi néplapok talán legszínvonalasabb terméke (vö. EMBER 1955, 345-350) egy fiatal váltótörvényszéki jegyző, a jogvégzett Báthory Sándor (1832-1901) leleménye és elmeszüleménye volt. Az ügyesen szerkesztett és az olcsó fogásoktól tartózkodó „röpív" számaiban a köznép számára is érthető stílusban próbálta elmagyarázni a történések okait, bemutatni a zajló eseményeket. A május elején közzétett 10. röpív első - kétoldalas - közleménye a minden bizonnyal általa írt Kossuth Lajos életrajza volt. A cím alatt egy fametszetes, csekély esztétikai értéket képviselő portré, név nélkül. Valószínűleg az egyik negyvenes évekbeli litográfiáról készült másolat. Talán a Szepessy-féle üzletben árult arckép reprodukciójáról van szó. Következtethetünk viszont arra is, hogy rajzolója a ma már csaknem teljesen elfeledett pesti Huszka Lajos, aki ez idő tájt gyakran dolgozott a lap kiadójának, Telegdi Kovács Lajosnak"; elképzelhető, hogy a portrét is nála rendelték meg. Természetesen e két feltételezés nem zárja ki egymást, mert a forgalmazott nyomat lehetett Huszka alkotása is. Maga az élettörténet laudációval kezdődik, utalva az egykori debreceni napokra: „Századunk egyik legnagyobb férfiáról szólok kedves polgártársaimnak, oly férfiúról, kinek neve a széles világon közösen ismert, szeretett és tisztelt. Ki ne emlékeznék még közülünk arra a kedves csengő hangú szónokra, kinek beszéde a szívből jött és szívhez szólott és akit 12 évvel ezelőtt hazánk viszontagságos állapota körünkbe, Debrecenbe hozott, hogy a tiszavidék [sic!] s az alföld lelkes magyarsága előtt hallassa a hazaszeretet szent igéit, melyek oly sok szívbe öntenek lelkesedést s nyújtanak erőt a netalán kétséggel küzdőknek." Ezután vázolta Kossuth életútját. Születési dátumát pontatlanul adta meg (1804. április 27.), kiemelte kéziratos tudósításait, fogságát, a Pesti Hírlap szerkesztését, a Széchenyi Istvánnak (1791-1860) írt feleletét

100

, a Kereskedelmi Társaság, a Védegylet és a Pesti Iparegylet alapítását, országgyűlési követségét, szerepét 1848 márciusában, az első nemzetgyűlésben, a honvédség szervezésében és a szabadságharc irányításában. Bizonyára taktikai megfontolásból megkerülte a trónfosztás tényét, csak ennyit jegyzett meg: „A nemzet látta, hogy e lángeszű férfiú leginkább hivatva van arra, hogy az ország kormányán álljon s kormányzóul választatott meg." Szólt száműzetése éveiről, remek angol nyelvű szónoklatairól. Repülő Lap. Dongó, 1861. 13. sz. 100-102. p., az idézet: 101-102. p. Debreczeni szemle. Debreczeni Közlöny, 1861. május 1. 366. p. - norinbergi = nürnbergi HBML XI. 110. Telegdi K. Lajos cég iratai 11. Újabb tévedése, hogy A Kelet népe c. könyvre írt Felelet gróf Széchenyi Istvánnak c. vitairat helyett Fáy András (1786-1864) Kelet népe nyugoton c. röpiratát nevezte meg. 166