A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861
híven jellemzi - érdemes teljes egészében idézni. „Két vidéki atyánkfia a' városháztéren ilyenformán capacitáltatta egymást: Komám uram, no most már elhiheti ám, hogy jőnek a magyarok!... Jönnek hát?... Jönnek bizony, meg is lesz a szabadság, mert most aztán talpragyerek a' vezérük... Ugyan úgy-e? hát vóna okosabb ember az országban Kossuthnál?... Meghiszem biz azt, nótárius uramtól hallók, hogy valami ánglius az ebalelke - Pálmesternek (Palmerston) híjják, - ez aztán, azt mondják, másképen tudja a dörgést." 44 Talán az irodalmi lappal szembeni határozott hatósági intézkedés az oka, hogy az ilyen és hasonló nyílt színvallások ezután elmaradtak a helyi újságokból. A Csokonai Lapok hasábjain később mindössze két fővárosi tudósítás jelent meg az emigránsok és Kossuth sorsáról. Ezek egyike augusztus közepén megfogalmazta azt az óhajt is, hogy a kormány mielőbb visszaengedi őket hazájukba. Október elején, az utolsó előtti számban már - sokkal reálisabban - a kiutahiai házi őrizet megszüntetéséről és a Kossuthék angliai útjáról folyó diplomáciai tárgyalásokat ismertette. 45 Ősszel a hirdetési újság is foglalkozott az amnesztia esélyével 46 , bár ennek a Kossuth Lajosra való kiterjesztését nem emlegette. Több szó esett angol és francia kapcsolatairól, tervezett angliai és amerikai utazásáról, török nyelvtudásáról, a gyermekei iránt érzett törökországi rokonszenvről. 47 A lap az új esztendőben, 1851-ben is folytatta a külföldi szemléket. Konstantinápolyi, bécsi és londoni forrásokra hivatkozva egyebek között írt az ausztriai és a török kormányzat egyezkedéséről, Kossuth és néhány társa további fogva tartásáról 48 , Kossuth állítólagos szökési kísérletéről és egy újabb előkészületeiről 49 , valamint az amerikaiak befogadó szándékáról. 50 A törökországi menekültek első csoportjainak távozásáról még beszámolt 51 , Kossuth Lajos és családja elutazásáról viszont már nem adhatott hírt. Az utolsó közlemények, amelyek a magyar emigránsokról napvilágot láthattak, a Debrecen-Nagyváradi Értesítő 1851. július 13-i számában olvashatók. Ezek egyike (a Magyar Hírlap, pontosabban a párizsi Presse nyomán) Irányi Dániel (1822-1892) levele, amelyben Kossuth Lajosról és kiutahiai életéről informált, kifejtve: a kormányzó bizalmatlan a porta azon ígéretével szemben, hogy hamarosan szabadon engedik. 52 Az osztrák sajtóigazgatás rendjének átalakításával megerősödött az ellenőrzés és újabb korlátozásokat léptettek életbe, így aztán a hirdetési újságból teljesen eltűntek az emigrációval és Kossuthtal kapcsolatos tudósítások, sőt a következő években politikai híreket egyáltalán nem közölhetett. A Kossuth szellemétől való félelem más hatósági intézkedésekben is megnyilvánult. 1851. január 3-án olvasták fel a debreceni városi tanács ülésén az új, immár nagyváradi kerületi főispán, Dőry Gábor báró (1803-1871) ma már szinte nevetségesnek tűnő, a hadsereg parancsnokság rendeletére hivatkozó leiratát: Pesten lefoglaltak egy sétapálcát, amelyre két csavarral erősítették fel a recés gombot, a csavarok egyikének eleje pedig „Kossuth izgató érez alakját képezi", ezért uta44 Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1850. július 14. 4. p. - Henry John Palmerston (1784-1865) angol liberális politikus, ekkor külügyminiszter volt. 45 Csokonai Lapok, 1850. augusztus 14. 97-98. p, október 2. 214. p. - Mindkét híradást említi EMBER 1955,325. 46 Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1850. szeptember 22. 4. p., október 2. 3. p. 47 Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1850. szeptember 15. 3. p., szeptember 22. 4. p., október 2. 4. p., október 6. 4. p., október 20. 3. p., október 27. 4. p., november 17. 2. p., december 15. 3. p. 48 Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1851. március 30. 4. p., május 11.4. p., május 18. 4. p. 49 Debrecen-N.Váradi Értesítő, 1851. május 4. 4. p. 50 Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1851. április 20. 2-4. p. 51 Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1851. március 9. 4. p., június 8. 4. p, június 15. 4. p., június 22. 4. p. 52 Mi az újság? Debrecen-N.-Váradi Értesítő, 1851. július 13. 3-4. p. - Kossuth és családja 1851. szeptember l-jén hagyta el a kis-ázsiai Kiutahiát és szeptember 12-én amerikai gőzösön indult el Angliába. 157
