A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Régészet, ókortudomány - Szabó Ádám: Megjegyzések a daciai tarománygyűlés történetéhez
is, a tartománygyűlés verette az éremsorozatot 1 M . A fentebb említett érvek figyelembevételével e véleménye helytálló, főleg mivel arról a Daciáról van szó, mely tartomány szervezetének, társadalmának erős keleti vonásaira többen rámutattak. így nincs akadálya, hogy a keleti tartományokban szokásos, koinón-ok által veretett éremsorozatok mintájára a dáciai véreteket is tartományi/tartománygyűlési veretnek tekintsük, amely a tartománygyűlés és a tartomány nevét tartalmazza a mindkettőt jelentő provincia formában. Vö. pl. az idézett koinón Makedónon pénzekkel ugyanebből az időből, amelyeken a koinón a tartománygyűlést vagyis a kiadó szervet jelöli 115 . A dáciai éremsorozat egy jellemző darabját példaként ld. Függelék 13. III. Ahhoz, hogy egészében láthassuk a kérdést, a tartomány szervezetét-felépítését is át kell tekintenünk érintőlegesen és benne a tartománygyűlés helyét. Kr.u. 120-ban már megvolt Dacia Superior és Dacia Inferior 116 , tehát az elsőként megszervezett traianusi Dacia mellé létrehozták Dacia Inferior-t 117 , 124-től pedig Dacia Porolissensis is adatolt 118 . Marcus Aurelius alatt a korábbi Dacia Superior-ból Dacia Apulensis, a korábbi Dacia Inferior-ból Dacia Malvensis lett, Dacia Porolissensis pedig változatlan néven létezett továbbra is 119 . A Kr.u. 167-168-ban történt átszervezés befejezéseképpen a Trés Daciae közös helytartót kapott 169-ben 120 M. Claudius Fronto személyében 121 . Míg korábban közigazgatásilag Dacia Superior praetori rangú helytartója alá volt rendelve a másik két procurator-i provincia 122 , az átszervezést követően a Dacia Apulensis-beli Apulum-ban székelő consularis III Daciarum igazgatta az immár kétlegios, három részből álló tartományt ugyanazon közigazgatási egység keretein belül, melynek részei élén - ezúttal Dacia Apulensis-ben is 123 - procuratorok álltak. Ebben a szervezeti formában maradt a tartomány kiürítéséig 124 . A három provincia közigazgatási összevonása Kr.u. 169-el bezárólag nem feltételezi a közös tartománygyűlés, a concilium provinciarum létrehozását. A provinciánkénti különálló császárkultuszra és tartománygyűlésre sincs bizonyítékunk. A fennmaradt feliratokon mindig egy provincia főpapjával találkozunk és egy provinciát említ a két Kr.u. 161—162-es évekbeli felirat is, viszont a concilium provinciarum Trium Daciarum feltűntet követően a coronatus Daciarum Trium főpapi cím is megjelent amellett, hogy a főpap már egy ideje nem a kizárólagosan egy tartomány, hanem egy tágabb hatáskörűnek vehető császároltár papjának címét viselte. Valószínű tehát, hogy a Dacia SuperiorbeU központ a másik két alárendelt tartománynak 125 is a központja 114 R. ARDEVAN 1998,336. 115 A tartománygyűlések pénzkibocsátásához bővebben Id. J. DEININGER 1965,170-172. 116 M. MACREA 1966, 138. 117 BALLÁ L. 1968, Adatok Dacia II századi hadtörténetéhez 116. 118 M. MACREA 1966, 143, újabban I. PlSO 1985, 471-481. 119 M. MACREA 1966,146-147; 1. PISO 1985,471^181, legújabban pedig FERENCZI I. 1996 (1998), 21 és tovább. 120 BALLÁ L. 1968, Prosopographia, 131-135 oldalakon részletesen foglalkozik a kérdéssel és elképzelhetőnek tartja az ott feltüntetett eredményekre támaszkodva, hogy ez a folyamat már korábban 166/167-ben ld. 135 - megtörtént Sextus Calpurnius Agricola (PIR2, C, 249) irányításával, ld. még C. C. PETOLESCU 1987, 123 és tovább. 121 M. MACREA 1966, 146, A. STEIN 1944,38-40. 122 Dacia Porolissensis élén később legátus áll, mivel odahelyezik a V. Macedonica legio-t, de akkor is Dacia Apulensis helytartója alá volt rendelve - Id. IDR, I, 21. 123 Pl. Dacia Apulensis-i procuratorokat, mint a hivatal képviselőit (nem mindegyiket) ld. H. G. PFLAUM, 1960-1961 nr.: 184, 200, 222, 226, 254, 257,266, 328. 124 IDR, 1,21 oldalon. 125 M. MACREA 1966, 139. 130
