A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, társadalom, múzeum

Max Weber elemzése a karizmatikus uralom bürokratikussá, a "kegyelmi ajándék" hétköznapi "hivatássá" válásáról. De talán minden intézményesített irodalmi kultuszra igaz, hogy a kultikusan tisztelt karizmatikus hőst és az elhivatottak körét idővel felváltják azok a hivatalnokok, akiknek anyagi, hatalmi érdekei a közösség és a kultusz intézményének további fennmaradásához, az uralom mindennapivá válásához kötődik. "A tanítványok és a követők többsége (hosszú távon) anyagilag is a "hivatásából" akar megélni, és kénytelen is ezt tenni, mert különben eltűnik a színről." (WEBER 1987, 255.)

16 Nemcsak azoknál a kultuszoknál van így, ahol az irodalmi kultusz központi alakja egyben nemzeti hős is. Itt persze nagyobb a lehetősége annak, hogy a kultusz papjainak hatalma messzemenően beolvadjon az uralom mindennapi formáiba és a karizma már nem lesz más, mint "eszköz a meglévő vagy megszerzett rendelkezési hatalom legitimálására" (Uo. 260.). A hivatalnoki réteg kialakulása figyelhető meg olyan ezoterikusnak tekinthető kultuszoknál is, mint Joyce-é. Takács Ferenc az első kultuszkonferencián részletesen beszélt a Joyceiparról és hivatalnokairól. (TAKÁCS 1990.) E mindennapi hivatalnoki hatalom elrejtése hozza mozgásba aztán az ideológia gépezetét. S ekkor már például Joyce olvasása, a rá való hivatkozás a beavatottságra jogosító erény. A másik kiegészítés ahhoz a megállapításhoz kapcsolódik, hogy a kultusz szerkezete a szimbolikus hatalom (SZELÉNYI 1990, 102., KARÁCSONY 1995a, 186-188.) logikája szerint épül fel. Tudókra és nem-tudókra, beavatottakra és laikusokra osztja világot. Persze nem e felosztásból önmagából következik a hatalmi jelleg, hanem megint abból a vonásából, hogy a beavatottak tudás, és szerepértelemezése a reprezentáció elvén alapul. Vagyis úgy tekintenek magukra, mint akik képesek a laikusok érdekeit is szolgálni, pontosabban csak ők képesek igazán a közösség egésze számára érvényes cselekvési- és értékmintákat megalkotni, ami a kultusz papjai számára inkább az igazság felismeréseként értelmeződik, sem mint értelmezésük eredményeként. Eszerint tehát vannak akik képesek felismerni a hagyomány parancsát és a szövegek igényét, s vannak akik rosszul értelmezik azt, sőt annak ellenségei. Ezeket pedig fel kell világosítani, meg kell győzni. Ráadásul maga a véleményalkotás is a hatalmi logika szerint történik. A szociológia már régen feltárta, hogy "az egyéni véleményalkotás általában egy másik vélemény ellenőrizhetetlen átvétele alapján alakul ki (még ha nem is tudatos az átvétel), és az esetek döntő többségében a vélemény alkotója nélkülözi a helyes ítélet kialakításához szükséges kompetenciát".

17 E ponton a véleményalkotók, a kultusz papjai paradox helyzetbe kerülnek. Egyszerre van szükségük ugyanis arra, hogy biztosítsák elkülönülésüket, zártságukat, s egyszerre arra, hogy minél több hívet szerezzenek. Vagyis egyszerre van szükségük belső, a hagyomány igaz képviselete általi legitimációra, s egyszerre a külsőre, a hívek általi elismerésre. A kultusz papjai gyakran panaszkodnak a közönség érdektelenségére. A Kisfaludy Társaság, de minden intézményesített kultusz esetében is jól megfigyelhető, annál inkább felerősödik tagjaik megerősítésének igénye, s annál inkább jellemzőek a kizárólagosság és a kizárás motívumai, minél inkább gyöngül az agitáció, a hívek toborzásának eredményessége. Ez a folyamat végül aztán a kultusz és intézményei fokozatos felbomlását eredményezi, hisz legitimitásuk megerősítésének nem marad más eszköze, minthogy az ellenségeiket a védőfalakon belülre engedjék. Kosztolányi és Babits taggá választása a Kisfaludy Társaság végóráit jelzi, még ha az agónia több mint egy évtizedig tartott is. A kultusz és az ideológia összefüggéseinek vizsgálatakor végül még egy látszólag egyszerű kérdésre kell kitérnünk. Honnét ered a kultusz univerzális alkalmazhatósága, honnét van, hogy legkülönbözőbb, egymással gyakran ellentétes eszmeiségű csoportok egyaránt szívesen és ered16 Kiemelés az eredetiben. 17 Egyed Péter hívja fel a figyelmet Bourdieu e meglátására. EGYED 1983, 30. 536