A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, társadalom, múzeum
kultusz "hasznosítása" iránt. Azért említettem épp ezt a magyar irodalmi kultuszokhoz képest mindenképp játékosabb és ezoterikusabb kultuszt, mert jól megvilágítja, hogy a hatalmi kisajátításnak nincsenek korlátai. Hogy a politikai-hatalmi legitimációs törekvések számára mennyire fontosak lehetnek a kultuszok, jól mutatja a losonci Kármán-kultusz is. Itt a semmiből is létrehozták, pedig még a kultusz hiányzó hősét is meg kellett teremteniük.(SZILÁGYI 1997.) A legitimáció elválaszthatatlan az identitás kérdésétől. A kultusz ugyanis azzal, hogy normatív módon definiálja az érvényes tudást, egyben ki is jelöli annak határait, pontosabban világossá teszi a közösséghez tartozás feltételeit ill. más közösségekhez való viszonyt. Vagyis megteremti a közösségi és az egyéni identitás keretét. Az, hogy a kultuszok csak az azonosulás/elutasítás lehetőségét kínálják fel, egyértelműen affirmativ, az identitás megerősítését szolgáló funkciójukról tanúskodik. Legitimáció és identitás kölcsönösen egymásra vannak utalva. Minél biztosabb egy-egy kultusz legitimitása, annál szilárdabb talajt biztosíthat az identitás számára, s fordítva. Sőt számos elemzés igazolta, hogy a kultusz a legtöbb esetben nem a középpontjában álló irodalmi alak, vagy munkásságának kultusza, hanem önkultusz, tehát valóban az identitás megerősítésére szolgáló eszköz. A Kazinczy-ünnepen éppúgy a közönség volt az ünnepelt 7 , mint a Kármán8 , a Gyóni9 , vagy a Csokonai-kultusz 10 esetében. A kultusz papjai és az egész kultikus közösség élő jellé változnak, a jelentett részévé válnak. Azt a tér- és időkoordinátákkal meg nem határozható helyet jelölik, ahol megmutatkozhat a nagyság, ahol az arra érdemesek találkozhatnak vele. Az irodalmi rítusok és szertartások szakrális jellegének hangsúlyozása azért különösen fontos a résztvevők számára, mert "a megszentelt rítusok az értékeket nem szubjektív emberi választásokként mutatják be, hanem mint az ilyen vagy olyan módon strukturált világon belüli élet szükségszerű velejáróit" (GEERTZ 1994a, 10.), így a kultuszok papjai is kiválasztott, elhivatott, a közösség képviseletére alkalmas személyként jelenhetnek meg. Ezért van aztán az is, hogy a leghétköznapibb társas összejövetelek és felolvasóestek is ünneppé emelkedhetnek. A Kisfaludy Társasághoz közel álló debreceni Csokonai Kör iratanyagában számos jegyzőkönyv tanúskodik arról, hogy a közönség a legmindennapibb alkalmakon is a legmagasabb áhítatban olvad eggyé. A legitimáció-identitás-önlegitimáció és a kultusz-önkultusz összefüggéseiről legszemléletesebben talán a retorikai nyelv mindenféle más beszédmódot kiszorító és mindenféle műfajt leigázó hatása tanúskodik. Jellemző adalék, hogy a Kisfaludy Társaság értelmi kiüresedésével párhuzamosan nőtt a retorika fontossága, Beöthy Zsolt élete végére talán nem is volt képes másra, mint szónoki beszédre. (NÉMETH G. 1981, 278.) A fenti összfüggés elég hátteret adhat ahhoz, hogy megértsük, az irodalmi kultuszokban miért burjánzik el ennyire a retorikai nyelv. Közismert, hogy a valóság a nyelv és a beszéd által teremtődik (BERGER - LUCKMANN 1975, 205-206., BAHTYIN 1986, 330.), vagyis mindaz, ami nincs kimondva, annak létezéséről nem vagy csak nehezen veszünk tudomást. A hatásra törekvő, agitatív szónoki beszéd gyakran épp a valóság hiányának elleplezésére szolgált. 7 Fábri Anna a Kazinzy-ünnephez kapcsolódó bálokról írja: "Az ünneplő közönség most már minden kendőzés nélkül az ünnep legfőbb szereplőjének nyilvánította magát." FÁBRI 1997, 185. 8 A losonci értelmiség a megyeszékhely Losoncra való áthelyezését szerette volna elérni. A Kármánkultuszt alkalmasságuk kinyilvánítására és ünneplésére használták föl. SZILÁGYI 1997. 9 Gyóni Géza kultuszában a helyi értelmiség azt ünnepelhette, hogy megtalálták önmaguk megmutatásának alkalmát és szabadságuk viszonylagos lehetőségét a politikailag-ideológiailag túlzottan ellenőrzött kultúrában. TAKÁCS O. 1997. n A debreceni Csokonai Kör úgy tekintett önmagára, mint "Csokonai szellemének kitörése, mely megmozgatta Debrecen alatt a földet". CSOBÁN c. 526
