A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár II.Művészéletrajzok E–Me-ig

Németh Lajos: ~ szobrairól = Jelenkor, XXXII. 1980. 7-8. 705-707.; Kovács Gyula: ~ kompozíciói Tatán = Műv. 1981. 10. 51-52.; Nagy Zoltán: Nemzeti tárlatok = Műv. XXIII. 1982. 8. 28-32.; Kovács Gyula: Igény és igényesség = Műv. 1983. 4. 40-44.; Németh Lajos: ~ szobrairól = Alföld, 1986. 5.; Sz. Kürti Katalin: ~ művei a Medgyessy Múzeumban. HBN. 1985. okt. 3. Nagy Ildikó: Hatvanas évek = Hitel, 1991. 6. 32. MEDGYESSY FERENC (Debrecen, 1881. jan. 10. - Bp. 1958. júl. 20.) szobrász 1899-1905 között a bp.-i Orvostudományi Egyetemen tanult. 1905-07 között Párizsban képezte magát a Julian Akadémián, Colarossinal, a Grand Chaumiére szabadiskolában és az Académie Beaux-Arts-ban. Mesterei: J. P. Laurens, J. C. Chaplain. 1909-10-ben Párizsban és Firenzében járt tanulmányúton. 1911-től halálig a Százados úti Művésztelep lakója. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, de katonai síremlékeket is készít. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-14 között a budapesti-, 1924-27 között a Debreceni Művészház tagja. Alapító tagja a KUT-nak, a debreceni Ady Társaságnak. Művészeti Alap, MKISZ tag. Díjak: 1912: Művészház Szaczelláry-díja; Barta Károly-féle akt-díj; 1931: Szinyei jutalomdíj; 1934: Greguss-díj; 1935: Brüsszeli világkiállítás aranyérme; 1937: Grand Prix a párizsi világkiállításon; 1944: MTA művészeti díja; 1948: Kossuth-díj; 1954: Tornyai-díj, Hódmezővásárhelyen; 1955: Kiváló Művész; 1957: Kossuth-díj. 1910-ben már úgy érkezett haza, s úgy kezdte el művészéletét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie, követnie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészet egyszerűségét és monumentalitását követte, tisztelte, tekintette esztétikai normának. Erezte, tudta, hogy ez az egyetlen lehetséges útja. Medgyessy munkásságának e korai szakaszára az egyenletes fejlődés, a következetesség, az egyéni hang megtalálása a jellemző, a harminckét-harminchárom éves művész mással össze nem téveszthető egyéni stílust alakított ki, amelynek egyik jellegzetessége: kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége. Az ókor ismeretlen egyiptomi művészei is így készítették szobraikat. E hatás legkorábbi, legszebb eredménye, az 1911-ben készült Kövér gondolkodó. Ugyancsak egyiptomi hatás - de Hildebrand elveinek átvétele is! - az egy nézetre komponálás. Ez a korai szobrokra (Pihenő lányka), de a kései művekre (ülő Móricz-szobor) egyaránt jellemző. A tízes évek elején készült müvek jó része a női testet dicsérte, valamennyi az antikvitás szellemében. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézte a Léda-hattyú, a Három grácia és a Táncolók című relief. Az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése egyik legfőbb témája volt Medgyessy humánummal teli művészetének már e korai szakaszában is. 1913-ban készült Súroló no-je társadalomkritikát is hordoz. Polgárpukkasztó szándéka volt a műnek. Újat hozott az emlékmű szobrászatban, a ló-lovas ábrázolásban ugyancsak egyik úttörő szobrászunk volt. 1915-ből való Kis lovas-a s annak 1922-ben készült változata, valamint az Ágaskodó lovas (1917) szakítást jelentett a neobarokk szellemmel. Tiszta plasztikai nyelvet juttatott érvényre, amelyben a két test egymáshoz való viszonya lett a fontos. Valamennyi lovas szob485