A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Művészettörténet, Iparművészet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár II.Művészéletrajzok E–Me-ig
Majdanek (Lengyelo.) 1979; Pécsi Kisplasztikái Biennale 1981; Potsdam, Jyväskylä 1984; VIII. Orsz. Érembiennálé (Sopron) 1991; Mk.: MNG, Déri Múzeum (Debrecen), Pátzey Múzeum (Kapuvár) Km.: Borsos József, Anya és gyermeke, Nagy Sándor József, Dr. Kenézy Gyula (Debrecen); Csontváry (Tiszalök) 1986; Díszkút (Hajdúnánás(; Holló László (Kiskunfélegyháza) 1987; Silye Gábor (Hajdúböszörmény); II. világháborús emlékmű (Balmazújváros); Testvérek (Püspökladány). írod.: Tóth Ervin katalógus bevezető 1976, 1977 és Hajdú-Bihari Napló, 1978. nov. 22. Székelyhídi Ágoston: Katalógus bevezető 1988 és Hajdú-Bihari Napló, 1986. május 10. I. Nemzetközi Kőszobrász Szimpozion. Kat. (Püspökladány 1993) VF.: A bűn és bocsánat szép harmóniája = HBN, 1995. máj. 19. Pallai János: Egy ember = HBN, 1966. jan. 20. HRABÉCZY ERNŐ (Debrecen, 1894. dec. 17. - Debrecen, 1953. jan. 2.) festő Debrecenben Bosznay Istvánnál, Toroczkai Oszwaldnál tanult. 1911-től látogatta Hollósy Simon müncheni és técsői szabadiskoláját. 1914-től egy házban, a Hrabéczy villában dolgozott sógorával, Holló Lászlóval. 1926-28: müncheni és párizsi tanulmányútra ment. 1928-38 között Debrecenben vezette a család tisztítóüzemét. 1938-45 között Budapesten élt, a Gresham Asztaltársaság tagja. Debrecenben a Műpártoló Egyesület, majd a Művészek Szabadszervezete tagja. A Szinyei Társaság tájkép-díját kapta 1943-ban. Emberi szerénysége, finomsága művészi alázattal és gőggel párosult, szemérmes, kulturált, de megalkuvást nem tűrő művészetétől egyaránt távol állt a moderneskedés, de az olcsó népszerűsködés is. Mély érzelmekkel teli tiszta művészetet produkált, a megfestés szépségéért, magasrendűségéért, a hangulati tartalom minél teljesebb kibontásáért lemondott az optikai látvány hü visszaadásáról. Egyik legfestőibb festőnk volt, aki látszólag kisigényű témákkal, kevés színnel, néhol bátortalan, suta alakításmóddal, de csak festői eszközökkel vallott kortásaihoz, környezete szerény tárgyaihoz fűződő viszonyáról, s tépelődő, sokszor kétségbeesett önmagáról. Színeiben szűk skálát alkalmazott: a portrékon, interieurökön fénylő barnákat, fakó kárminokat, nápolyi sárgákat, tájképein intenzív zöldeket használt. Önarcképein - különösen az utolsókon - aszimmetrikus beállítást alkalmaz. Révedező, szerényen tevékenykedő alakjai megfestésénél a dőlt, megbillent fejtartást kedveli s az arcokra ismeretlen fényforrásból vetődő derengést. Félhomályból, kivehetetlen háttérből tűnnek ki víziószerű álomalakjai. Ek.: Alkotás Művészház (Román Györggyel) 1944; Déri Múzeum (Debrecen) 1957; Müvészklub (Debrecen) 1965; Kossuth Egyetem Galéria (Debrecen) 1972 (gyűjteményes kiállítás kat.). 1986-tól önálló emlékszobája van a Holló László Emlékmúzeumban. Vcsk.: Művészház, Műpártoló Egyesület tárlatai (Debrecen). 1926-tól Városközi tárlat, Békéscsaba 1930; KUT, Nemzeti Szalon, Ernst M., Műcsarnok kiállításai 1938, 1947; Almási T Éva Intézete 1938, 1942; Bp.; Svájci magyar kiáll. 1942; 50 művész kiáll. 1947 és 90 művész kiállítása 1948; Nemz. Szalon; Száz magyar művész, Főv. Képtár 1948; Műv. Szabadszervezete debreceni csoportkiállítás (1946-1950). Mk.: MNG, Székesfehérvári Képtár, Déri Múzeum (Debrecen). 464